#mitataiak

Kell még turista, lakópark, parkoló Tatára? Avagy a Tata könyv mit is erősít?

Már egy ideje, na jó azóta, hogy megfogalmazódott ötletként a fejemben a könyv, foglalkoztat az is, hogy mi a célom ezzel a könyvvel? A végére ki fog derülni, ígérem.

A minap pedig kaptam egy kis fejmosást. Megkérdezték, miért is kell nekem Tatát népszerűsíteni? Nem vagyunk elegen? Kissé lecs…ve éreztem magam… Persze csak finoman, nem bántón, de felmerült pár gondolat ezzel kapcsolatban.

Mi lehet egy városról szóló könyv célja?

Elsőre az ugrik be a nagy többségnek, hogy több turista jöjjön Tatára. Ez akkor lenne igaz, ha tele lenne szállásajánlatokkal. Ha arról szólna a könyv, hogy milyen csodálatos ez a város (hozzáteszem, hogy az!), akkor talán megkaphatom bírálatként, hogy miért is áradozok róla, miért fényesítem még jobban ezt a várost! Tudtam volna sokkal jobban is áradozni, sokkal szebb arcát megmutatni, telerakni hamis illúziókkal, agyon szaturált fotókkal.  Nincs a Tata könyvben reklám. Nincsenek a Tatakönyvben túlszínezett képek. Van benne valóság és annak a szebbik arca. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy mi sem úgy megyünk ki az utcára, ahogy felkeltünk az ágyból és indulunk is, mert hát ilyen arcunk is van. Én mindig megmosakodok, megfésülködök, néha még egy kis smink is felkerül. Mindenki másképp csinálja, de tuti, hogy legalább megmosakodik. Így voltam ezzel Tatával is. Mert Tata gyönyörű, de őt is ki lehetne még jobban mosdatni, sminkelni.

Elkezdtem kérdezgetni azokat az ismerőseimet, akikkel mostanság találkoztam. Az után érdeklődtem, hogy mi a véleményük arról a tényről, hogy egyre felkapottabb Tata. Egyre több a turista, egyre több a lakópark, kevés-e a parkoló vagy egyáltalán hogyan látja Tatát?

Érdekes, kritikus válaszokat kaptam.

A legtöbben megemlítették, hogy hétvégén már nem lehet élvezni a tatai tó partját. Többek nehezményezték, hogy így sincs elég parkoló már hétközben sem, nemhogy hétvégén. Van, akinek az nem tetszik, hogy vasárnap délután rengeteg szemét marad a turisták után. De volt, aki azt mesélte, hogy az utcájában nehéz a haladás, mivel felépült oda egy lakópark.

Mindben van igazság. Valóban, egy szombat vagy vasárnap délután rengetegen vannak az Öreg-tó partján. Valóban sokszor nincs szabad parkoló annak közelében, ahova menni szeretnénk. És így igaz, sok szemét marad a turisták után… és még sorolhatnám.

De, ha jól belegondolunk, igazából ez a tömeg a tó partjára és azon belül is csak az Öreg-tó keleti oldalára koncentrálódik. Persze az már megint egy más kérdés, hogy miért? Mert ott van szinte minden. A legfinomabb lángos, az elengedhetetlen hekk, a játszótér, a könyvmegálló, a pumpapálya, a strand, az éttermek, a kölcsönzők… és még sorolhatnám, mi minden koncentrálódik arra az egy szakaszra. Biztosan meg van erre a magyarázat, de bármi is az, nehéz vele egyetérteni.

Parkolóval annyira nem állunk rosszul, max. többet kellene gyalogolni. De hát lusták vagyunk mi emberek, mindennek a szájában kell megállni. Pedig Tata igazán nem nagyváros. De, ha két utcát gyalogolni kellene, úristen, nincs egy szabad parkoló sem, #mindmeghalunk, Ott az Interspar parkolója, ami szinte soha sincs tele. Ott is lehet hagyni az autót és elsétálni a tóhoz. A séta pedig egészséges. Persze, tudom az az üzlethez tartozik, de ha jól emlékszem azért lett ekkora területe, hogy a Tatára érkezőknek is legyen hol leparkolniuk. Javítson ki, aki konkrétabban tudja.

Sajnos már elmondhatjuk, hogy az építők parkjában lévő parkoló hétköznapokon is tele van.  Viszont nincs messze tőle a Zöld parkoló. Igaz, a főúton át kell menni a zebrán, de cserébe szinte rögtön a tóparton találjuk magunkat. Ráadásul jobbra a kajakház, Korzó, vár…. balra pedig az Építők parkja és a szabad strand (ami még nem hivatalosan az). Ebben a parkolóban mindig van szabad hely!

A lakóparki kérdés már egy mélyebb elemzést érdemelne.

Valóban sok tömbház épül Tatán. Persze, a mai elnevezése, hogy lakópark, sokkal jobban hangzik. De kérdem én, ki nem szeretne Tatán lakni? Kinek tilthatnánk meg, hogy ide jöjjenek élni, ebbe a csodálatos kisvárosba? Hol húzzuk meg a határt, hogy ennyi volt, Tata betelt? Inkább csak az elhelyezésükkel van baj. Bezsúfolni a közepébe, minél közelebb legyen a belvároshoz… ez itt a fő gond. Más városok is gyarapodnak, fejlődnek, az emberek egyre szívesebben választják a vidéki életformát. De ez nagyon vékony jég… Ezt úgy megoldani, hogy ne más lakók életminőségeinek kárára, a természetre odafigyelve, na ez nem egyszerű feladat. Ehhez már komoly szaktudás, természetszeretet és elköteleződés kellene Tatához, Tata szellemiségéhez, Tata természetközeliségéhez…

Nem, nem a még több turista idecsalogatása volt a célja a Tata könyvnek.

A könyv célja, hogy bemutassa, a tóparton kívül is még mennyi minden található Tatán. Bátran merem állítani, sok tatainak is tudok újat mutatni. 65 helyszín van a könyvben.  Célom volt, hogy úgy mutassam be Tatát, ahogy nem látni a mindennapokban, de mégis a valóság köszönjön vissza ránk. Célom volt, hogy legyen Tatáról egy összefoglaló, egy kompakt könyv, amiben szinte minden benne van. Persze, így is kimaradt pár szobor, épület, de bátran mondhatom, hogy a 231 oldalt sikerült érdekesen, látványosan megtöltenem fotókkal, rövid leírásokkal.

A turista,ha ide jön, ne csak a tó partján sétáljon, hanem fedezze fel Tata egyéb látványosságait is, van bőven belőle.

A rengeteg visszajelzés alapján sikerült! Köszönöm a tatai embereknek, hogy megvették, megveszik a könyvet, végig nézik, – többször is, és visszajelzéseket írnak nekem.

Tata egy kincs, mindenkinek kötelessége vigyáznia rá, tenni érte!