Elüldöztük a vadludakat!
Nem túl jó színben feltüntetve a várost, az itt élő embereket.
Tata télen a madarak városa is lehetne.
Ideális esetben, január végéig, február közepéig sokezer madárnak, főleg vadludaknak szolgál pihenőhelyéül az Öreg-tó.
Ezért is hoztak olyan felelős döntést hozzáértő szakemberek, hogy tilos Tatán a tüzijáték.
Na, nem az egész városban, hanem a tó környezetében.
Szilveszterkor voltak olyan emberek, akik nem voltak képesek tovább gondolkodni azon, hogy a pillnatnyi örömük, milyen kárt okoz a természetben.
Kinek okoz az örömet, ha olyat tesz meg, ami tilos. Persze, sokszor felrúgunk sok szabályt, de olyanokat nem lehetne, ami károsítja a környezetet, az élővilágot. Az Öreg-tó sok ezer madár pihenőhelye télen. Most megrövídítették nekik ezt az időszakot.
Persze, van érvelés az mellett, hogy ez nem gond, mert régen még lőtték is őket, meg kárt okoznak azzal, hogy belepiszkítanak a vízbe és még lehetne sorolni az ellenérveket. Csak elfelejtik, hogy változik a világ, Egyre kevesebb a zöldfelület, egyre kevesebb az élővilág. Ehhez nekünk is alkalmazkodni kell. Vigyázni, óvni kell a természetet, az élővilágot, mert nem lesz a jövő generációjának miben gyönyörködniük.

Egy biztos. Azok fejében gond lehet, ahol a tilos ellenére olyannal szórakoznak, ami több kárt okoz, mint hasznot. Nem tudni, hogy EQ vagy az IQ hiányban szenvednek. De, valamelyik nincs megfelelő mértékben meg náluk, az biztos.

Pillanatnyi, pár perces „csodáért” sokakat megfosztottak a természet másik csodájától. Mert reggelente, akik szeretnek a tó környékén sétálni, fotózni, azoktól elvették annak a lehetőségét, hogy még sokáig részük legyen abban az élményben, ahogy felreppen sokezer lúd egyszerre.
Voltak, akik még dicsekedtek is ezzel a tettükkel. Csak gratuláni lehet hozzá!
Reméljük, méltó büntetésben részesülnek, mert ha következmények nélkül marad, akkor tényleg bármit meg lehet tenni ebben a városban (is)!

A Elüldöztük a vadludakat bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

Akik szeretik a természetet, azon belül is a madarakat és természetesen a gyönyörű fotókat, nem fognak csalódni ezekben a képekben. Érdemes gyerekekkel is felkeresni ezt a kiállítást, hiszen jó alkalom lehet arra, hogy beszélgessetek a természetről, a természet szeretetéről, a madárvilág megóvásáról.

A fotósok szerepe jelentős a természetvédelemben, a természettudományokban. Általuk lehet közelebbről betekinteni a színfalak mögé. Rengeteg hasznos információ birtokába lehet jutni egy-egy fotó megtekintése közben is.

Sok fotókiállítást volt már alkalmam megnézni. Régebben én is sokat pályáztam, több fotóm is felkerült a falra, díjakat nyertem vele. Ezt csak azért fontos megemlítenem, hogy ilyen szemmel néztem rá erre a kiállításra.

A Birdo – Az év madárfotósa magánemberek kezdeményezése.

Nagyszerű ötlet, ami remélhetőleg évről-évre megismétlődik.

Missziójuk: „A Birdo Magyarország kizárólag madarakról szóló fotópályázata, amely amatőr és profi fotósok lencséjén át láttatja a vadvilág tollas teremtményeit.
Hisszük, hogy a fényképek inspirálnak, és cselekvésre ösztönöznek közvetlen környezetünk, valamint bolygónk védelme, megőrzése érdekében.”

A pályázatról érdemes megjegyezni, hogy nem volt nevezési díj és a feltételek sem teljesíthetetlenek voltak, nyitott pályázatnak nevezném. Amit kiemelnék és egyben egy szép „követelmény”, hogy a pályázó az etikus madárfotózás elvét követve készítse el a fotókat.

10 kategóriban láthatunk gyönyörű fotókat

Mind érdekes, figyelemfelkeltő volt. Számomra legkedveltebb kategória a MadArt, ahova a különlegesebb kompozíciójú vagy érdekes technikai megoldással készült fotók kerültek. Ennek a kategóriának a nyertese a Szellemkép címet kapta.

Ez már tényleg profi kategória

Természetfotósok kedvenc témája a madárfotózás. Viszont ez a terület nem a legkönnyebb. Talán a legtöbb türelmet igényli, a fotós felszerelésnek is profinak kell lenni és az sem árt, ha kreatív és profi a fotós is. Természetesen, itt most azokra gondolok, akik pályázatokon indulnak a fotóikkal. Madarakat sokan szeretnek fotózni. A madárfotózás sok mindenre meg tud tanítani. Például türelemre, kitartásra és a természet szeretetére.

A minap egy fotós csoportot vittem a kiállításra és ennél a fotónál többen meg is jegyeztük, hogy ez megrendezett jelenet lehetett, mivel a madár élelme tüskékre volt felszúrva. Még jó, hogy volt a csapatban olyan (Márkus Ferenc), aki kiemelkedően ismeri a madarakat, viselkedésüket, így megtudtuk tőle, hogy maga a madár szúrja fel az általa elfogott bogarát, ha túlkínálat jelentkezik az étlapján.

Tata a fotósok paradicsoma

Sokszor nem is tudjuk elképzelni, hogy egy-egy nagyszerű fotó mögött mennyi munka, türelem, tudás és kreativitás van.

A képek között van egy tatai vonatkozású is. Aliczki Manó: Útban a templomba című alkotása elnyerte Tata város különdíját. Itt is gratulálunk!

Picike kis hiányérzet

Egyetlen egy dolgot hiányoltam csak. A kiállított képek között nem volt egy összefoglaló kiírás olyan információkkal, hogy ki a pályázat kiírója, hány fotós pályázott, hány kép közül kellett választania zsűrinek és természetesen kik voltak a zsűri tagjai. Vagy esetleg a fotósokról egy rövid leírás is érdekes lehetett volna.

Természetesen a weboldalukon (a webcímük szintén nem szerepel a kiállításon), minden hasznos és érdekes információt meg lehet találni.

Hol is van ez?

A fotókiállítást Tatán, a Malom és Kacsa Bisztró és Rendezvényház rendezvénytermében belépődíj nélkül lehet megtekinteni, még január elején. Mindenképpen dicsérendő, hogy teret adott egy ilyen nagyszerű eseménynek. Ne maradjatok le róla, érdemes egy séta alkalmával betérni hozzájuk, hiszen ritkán látni mostanában Tatán ennyire igényes, színvonalas kiállítást

(magánvélemény).

Komondi Ágnes

Tata igazán fotógén város

Ha pedig a városra is kíváncsiak vagytok, a Tata könyvbe 62 helyszín van bemutatva több száz fotón és rövid leírásokon keresztül.

A Fotókiállítás a Malom és Kacsa Bisztró és Rendezvényházban bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

Mint szinte mindent, itt ezen az oldalon, a fotózás szemszögéből nézzük meg, hogyan is lehet Tatára nézni, mi lehet a cél, hogy ennyi fotót osztunk meg a városról?
Sokan, sokszor fotózzuk a város különböző látványosságait, természeti kincseit.
A fotózás egy kifejezési forma. Egyfajta vizuális kommunikáció a néző felé. Egy fotó tényt közöl. Egy jó fotó mesél. Egy csodálatos fotó pedig szárnyakat ad, lehetőségeket tár eléd, elindíthat egy képzeletbeli úton.
Ha gyönyörű fotóra bukkansz, biztos lehetsz benne, hogy megállsz előtte és (maradva a Tatát ábrázoló fotóknál) felkelti a kíváncsiságot a város, épület, park vagy éppen egy tó iránt.
Egy fotó sok mindenről mesélhet. Mesélhet az éppen aktuális állapotokról vagy múltról. Egyet nem tud megtenni. Nem tudja eléd vetíteni a jövőt. Arra csak a manipulált fotók képesek.

Fotógén város, szó se róla. Mindenki igyekszik a legjobb tudása szerint fotózni. Persze, itt is vannak kivételek, mikor csak felemelik a telefont és kattintanak egyet. Teszik ezt azért, mert elragadta a pillanat, elvarázsolta egy látvány, egy fény, egy átsuhanó jó érzés. Ezek a fotók igazából csak a készítőjének tetszik, mert érzelmet tud kötni hozzá. Rengeteg gagyi, rossz minőségű, ferde vízvonalú, kiégett, rosszúl komponált fotóval is találkozunk nap, mint nap.
Szívesen osztjuk meg a fotókat, dicsekszünk azzal, hogy Tatán élünk, ide látogattunk.
Sokan jönnek Tatára, főleg hétvégén, mert éppen olvastak egy magazinban a városról, ahol kiemeltek 5-6-9 legszebb helyszínt. Persze csatolva a bizonyítékokat, a fotókat. Hova menjünk hétvégén, mit érdemes megnézni, mit nem szabad kihagyni, ha erre jársz.
Mindig, mindenhol a város legszebb arca jön velünk szembe az online térben, ezeken az oldalakon. Bár ez erősen szubjektív, hogy kinek, mi a szép és gyönyörű.
Ha pedig azt tesszük, hogy világgá kürtöljük, hogy Tata milyen gyönyörű, akkor ne lepődjünk meg, ne bosszankodjunk azon, hogy mennyien jönnek Tatára kirándulni, nyaralni vagy éppen lakni.

Van Tatán egy Fotós séták Tatán nevü csoport, akik szeretnek fotózni. Csatlakozz hozzájuk és még szebb, jobb fotókat fogsz tudni készíteni a városról.

Azok, akik nap mint nap koptatják az utcák kövét, sétálnak valamelyik tó partján, viszik iskolába a gyermekeiket vagy éppen egy rendezvényre mennek. Látják a sok eldobált szemetet, eltört padokat, elhanyagolt területeket. Bosszankodnak a kevés parkoló miatt, türelmetlenek a bedugult utcákon. Ilyenek is vannak, szép számmal. Ezek lenyomataival főleg a tatai oldalakon találkozhatunk. Nincs ezzel sem semmi baj, ezeket is érdemes észrevenni, felszólalni ellene.
Azt pedig mindenki egyénileg döntheti el, hogy ő mit vesz észre, mit kommunikál és milyen minőségben.
Nincsenek hamis illúziók. Valóság van. Tata gyönyörű város, rengeteg lehetőséggel, de sok javítanivalóval.

A Tata könyvben a szép fotók mellet objektivitást is találsz. A város 62 helyszínét bemutató könyvben megtalálod a gyönyörű helyszíneken kívül a nem túl mutatós terrületekett is. De az is Tata!

Tatáért, mi tataiak tehetünk! Rajtunk múlik, milyen lesz ez a város a jövőben!

A Hamis illúziók Tatáról? bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

A fotókiállítás március 8-ig tekinthető meg!

Kezdhetünk a legelején?

Természetesen a fotográfia kezdetére gondolok. Ha érdekel a téma, olvass tovább, ha nem, ugord át a kliállítás ajánlóra.

A fotográfia születése

Egy érdekességgel kezdeném!

Tudod, hogy miért nincs levédve a fotográfia, mint szabadalom?

Arago 1839. augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését, majd felajánlotta a kormánynak.

A kormány élt az ajánlattal és évi 6000 frank életjáradékot fizetett Daguerrenek és 4000-et Niépce örökösének.

A felfedezést ugyanezen a napon, 1839. augusztus 19-én a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel.

Ezen a napon a fényképészet kezdő lépését ünnepli a világ.

Egy kis fotós történelmet is hoztam számotokra a fotókiállítás kapcsán.

Az általános műveltséghez jó lenne, ha az is hozzátartozna, hogy honnan, mikor és kitől indult el a fotózás világhódító útjára.

1826-ban vagy 1827-ben készítette ezt a felvételt Josef Nicépce. Még címet is adott neki, „Kilátás a dolgozószobámból”. Camera obscurával (lyukkamera, sötét kamra) készített felvétel. Hinnétek, hogy még ma is lehetne ilyennel fotózni? Mindössze egy sötét dobozra, amin egy tűhegynyi lyuk van, fényérzékeny papírra és előhívó folyadékra lenne szükség

Több, mint 8!!!! óra expozíciós idő alatt készült.

Ezt a fotót pár éve készítette egy vásározó a VZV fesztiválon rólunk. Több, mint fél órát kellett mozdulatlanul ülnünk. Gondolhatod, a tűző napon, megdolgoztunk érte rendesen. De azóta is kedvenc.

Dagerrotipia feltalálásával elérhetővé és kedvelté vált a fotózás. Ezzel az eljárással 10! mp-re csökkentették az expozíciós időt.

Az egyik ilyen híres fotó Petőfi Sándor ábrázolja. Készítője Egressí Gábor színész volt 1844-45 körül.

Majd így szépen változott, fejlődött a fényképezés.

Az első színes képet egy angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben.

1959 került forgalomba az első automata fényképezőgép. Majd 1964-ben először készült olyan fényképezőgép (Pentax), ahol az objektív által rajzolt képet lehetett látni a keresőn keresztül.

A magyarok ebben a témában jeleskedtek.

Petzvál József nevéhez fűződik egy portré objektív elkészítése, Dulovits Jenő készítette el az első szemmagasságú keresővel ellátott tükörreflexes gépet.

A digitális fényképezés 1992-ben kezdődött. Egy ideig az analóg és a digitális egymás mellett haladt, de győzött a digitális technika. Ma már nagyon kevesen használnak analóg gépet, főleg az idősebb művészeknek van türelmük, tehetségük ehhez a technikához.

Keleti Éva munkássága még az analóg technikához kapcsolódik.

Innen indult a fényképezőgépek sikertörténete.

Keleti Éva fotóművész kiállítása látható (március 8-ig) a tatai Kuny Domokos Múzeumban.

Fénypontok

Már a fotókiállítás címe is vitte a gondolatainkat. Ugye, a fényképek is fénypontokból állnak össze és a fotókon szereplő emberek is fénypontjai a színésztársadalomnak.

Érdemes ellátogatni, végig nézni a kiállított fotókat. Igényes válogatás, méltó helyen kiállítva.

A fotós séták keretein belül páran együtt néztük végig a fotókat, elemeztük ki közösen. Kompozícióról, pillanatokról, fénykezelésről beszélgettünk.

A fotóin látszik, amit én is fontosnak érzek, hogy az alanyaival, modelljeivel közvetlen volt a kapcsolata. Hiszem, hogy a szerethető fotókhoz elengedhetetlen, hogy az a személy, akit fotózunk, fesztelen legyen, megbízzon bennünk. Úgy lehet elcsípni azokat a pillanatokat, amikor nyíltan, őszintén néz a kamerában.

Analóg és digitális techika találkozása a papíron

Érdekes volt látni a régebbi fotói (1955-1984) és a mostaniak (1919) közötti különbséget. Ugye régen analóggal fotózott, most már ő is digitálisra váltott.

Főleg portréképeket hozott, ismert emberekről, híres színészekről. A mai, fiatal generációinak már sajnos nem sokat mondanak ezek a nevek, hogy Törőcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Domján Edit, Garas Dezső, Gábor Miklós… Színészóriások.

Keleti Éva szerencsés volt, hogy abban a korban tevékenykedett, mikor még kevesen űzték ezt a szakmát, mikor még volt becsülete a tudatos, igényes fotóknak. Természetesen nehezebb dolga volt, mint most, mikor rengeteget lehet „kattintani”, hogy biztosan megszülessen a legszebb fotó.

A most kiállított fotói a pillanat varázsát hozták számomra. A fotókiállítás legnagyobb értékét abban láttam, ahogy az elkapott pillanatokat megörökítette. Mindig büszke volt arra, hogy modelljeivel közvetelen kapcsolatot ápolt. Ez azt hiszem szépen átjön a fotókon.

Még így is, hogy a nyomtatott fotók lettek lefotózva, látszik a minőségi különbség. Az analóg fotó, melyen Garas Dezső szerepel, hangulata megidézi a régi idők kopott korát. Amin pedig Kulka János portréja látható, már jól érzékelhető a mai kor vívmánya, a részletgazdagság. De az is szemet szúr, hogy Kulka fotója már a mai trend szerint készült, amolyan címlapfotó.

Azoknak ajánlom a fotókiállítást akik szeretnek fényképezni, szeretik a fekete-fehér fotókat és/vagy szerették, szeretik régi nagy színészeinket. Ez a fotókiállítás róluk is szól.

A Keleti Éva fotókiállítása a tatai várban bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

A minap egy kedves fiatal ismerősöm, aki szintén szeret fotózni, és tud is (Emma) egy közös, naplementés vár fotózás alkalmából megkérdezte tőlem, hogy nem unod még a várat fotózni? Rengeteg fotód van már a tatai várról, hogyan lehet mindig másféle képeket készíteni róla? Hiszen mindig ugyan ott áll, mindig az az előtere, a háttere, mindig olyan a színe. Nem unalmas a vár?

Elgondolkodtam. Egyet biztosan tudok, nem lehet unalmas az, amit szeretünk. Az unalmas, hogy sok fotó jön velünk szemben az internet sztrádán a várról? Biztosan vannak olyanok, akiknek igen. De ők görgessenek szépen tovább. Akiket pedig érdekel a fotózás, szeretnek fotózni, azok sokat tudnak tanulni egy-egy újabb fotóból, egy-egy nagyszerű felvételből. Ötleteket lehet meríteni, inspirálódni lehet, fejleszteni lehet a szépérzékünket és talán még kedvet is lehet kapni a fotózáshoz. Ha pedig pár hasznos infót is odaírsz a kép mellé, akkor már nem is raktad ki hiába!

Egy csapatban játszunk a természettel

tatai vár fotókon

Vannak helyek, amiket muszáj felkeresni! Ilyen a tatai vár is!

Viszont ahhoz, hogy szép, igényes és jó minőségű fotók szülessenek, sokat kell tenni érte. Meg kell tanulni pár alapszabályt, sokszor el kell menni az adott helyszínre akár többször is, és az is fontos, hogy szeresd, amit csinálsz.

A természet nagy művész. Bátran használja a színeket, a természeti elemeket, mint például a szelet, az esőt, a fényeket, az évszakokat. Nincs két egyforma fotó. Nincs két egyforma látásmód. Arról nem is beszélve, hogy ahányan fotózunk, annyiféle technikával készítjük a képeket. Ráadásul sokan még tovább is gondolják és rátesznek különböző rétegeket, megváltoztatják a színeket vagy éppen a szaturációs görbét húzzák az egekig. Ez pedig már ízlés kérdése. Én szeretem, ha közel maradunk a valósághoz. Nem nehéz úgy is gyönyörű fotókat készíteni, csak türelmesnek kell lenni a természettel és az sem árt, ha van hozzá egy kis érzéked. Tata gyönyörű város, a vár pedig egy ékszer ebben a csodálatos környezetben.

De térjünk vissza a tatai várhoz, amely Zsigmond, Mátyás és Ulászló királyaink kedvelt kastélya volt. Nem véletlenül. Igaz, mára már csak egy palotaszárnyból áll a négy helyett, de azt hiszem, még így is szerencsések vagyunk, hogy legalább ennyi megmaradt belőle.

Tata legnagyobb, leglátványosabb épülete. Ha a tóparton fagyizunk, sportolunk vagy éppen romantikázunk, biztosan elsétálunk a vár felé. Vagy legalább ránézünk messziről. És ha már ott vagyunk, le is fotózzuk.

Mivel ilyen impozáns épületről van szó, így rengeteg nézőpontból csodálkozhatunk rá. Szebbnél szebb fotók készülnek róla. Messziről, közelről, tele objektívvel, nagylátóval vagy éppen telefonnal. Reggel, délben, naplementében, nyáron, télen, szemből, fentről, oldalról. A lehetőségek tárháza szinte kimeríthetetlen. Ha azt hiszed, hogy minden fotót láttál már a várról, hát ne gondold így, holnap is szembe fog jönni veled egy még szebb, még érdekesebb, vagy éppen a sokadik hasonló.

Mindig szerepelje a céljaid között egy-egy új helyszín felkeresése. Fedezz fel új és új csodákat! Vagy újra és úja, ha már ismered!

Tatai vár fotókon

Tatai vár fotókon

Tatai vár fotókon

Tatai vár fotókon

Tatai vár fotókon

Tata város

Hoztam pár gondolatot arról, hogy mire is kellene figyelni mikor fotóztok.  Ha egy-két dolgot megfogadtok erről a listáról, nagyságrendekkel szebbek, szerethetőbbek lesznek a fotóitok. Természetesen ezt mindenhol, minden témára lehet alkalmazni. Itt most kiéleztem a tatai várra.

Tehát, pár jótanács, mire figyelj a fotózásnál, publikálásnál.

• hangulatos fotókat nem lehet déli órákban készíteni. Dél körül, mikor legmagasabban jár a nap, a fények „hidegek”. Az igazán szép fotók, hajnalban, reggel, délután vagy este készülnek, kivéve, ha az égiek festői kedvükben vannak és a felhők játéka hozzá tud adni a fotó hangulatához.
• használd ki az extrém időjárási helyzeteket, mint pl. a havazást, a teljes szélcsendet (a tükröződések miatt), vagy éppen egy-egy extra naplementés vagy napfelkeltés időszakot.
• ha esti vagy kora reggeli fotókat szeretnél készíteni, használj állványt vagy tedd le fix pontra a gépedet, telefonodat. Sokkal élesebb felvételeket lehet így készíteni.
• járd körül a témát, szó szerint. Nézz rá közelről, messziről, a másik oldaláról.
• válogasd át a képeket és tényleg csak a legjobbakat töltsd fel. Tudom, mindig, mindenki sok szép fotót készít, de itt is érvényes, hogy a kevesebb néha több.
• a képek feldolgozásakor ne rugaszkodj el a valóságtól. Sokszor lehet látni olyan fotókat, aminek már szinte köze sincs a valósághoz, a természetben nincsenek is olyan színek. Bár a természet a legnagyobb művész, néha okoz meglepetéseket.
• ne posztold ki rögtön! Azért töltik fel azonnal a világhálóra a fotókat valószínűleg, mert éppen megélik az élményt és ezt másoknak is látni kell. Ne tedd, ha törekszel az igényességre! Nézz rá a fotóra kicsit később. Akkor is visszaadja azt a vizuális élményt, amit a kép készítésekor éreztél?

Mindezt miért is írtam, mutattam meg? Miért tettem ebbe a bejegyzésbe ennyi fotót?

Több célom is van ezzel.

Az egyik, hogy próbáljunk meg igényesebbek lenni, próbáljunk meg tudatosabbak lenni és próbáljunk meg örülni azoknak a szépségeknek, amik nap, mint nap körülvesznek minket. Használjuk ki a lehetőségeket, de mindezt úgy, hogy mutassuk meg a bennünk lévő kreativitásunkat, látásmódunkat. Erre a fotográfia egy hihetetlenül szuper és alkalmas eszköz. Nincs két egyforma fotó. Csak hasonló. Ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni. Hátha elmozdul kicsit a jóízlés felé a fotók publikálása…

A másik célom pedig, hogy népszerűsítsem a fényképezőgépek használatát. A mobiltelefonok is tudnak igazán szép fotókat készíteni, de van egy határuk. A telefonos fotók kiválóan alkalmasak az Instára például. Ott segítségül lehet hívni a beépített fotójavító lehetőségeket.

De ha igazán szép és kreatív fotókat szeretnél készíteni, akkor kénytelen vagy fényképezőgépet használni. Ráadásul különböző optikák segítségével tudsz változatos fotókat alkotni.

Itt talász pár hasznos tanácsot arra, mitől is lesznek szebbek, jobbak a fotók, mi az egyik legfontosabb eleme egy igényes fotónak:

Mindig van mit tanulni

Ebbe a bejegyzésbe 63 db fotót publikáltam. Közel sem sikerült minden arcát megmutatnom a várnak. A Tata könyvbe pedig 13 fotó került erről a műemlékről. Ennyinél tudtam én is csak meghúzni a határt. De, a könyvbe került fotók célja az is volt, hogy a helyszíneket, érdekességeket, több oldalról is meg tudjam mutatni.

Neked meg van már?

Ha nincs, de kiváncsi vagy rá, itt tudod megnézni, megrendelni.

Neked milyen fotóid vannak?

Van a könyvhöz tartozó Facebook oldalon egy poszt, ahova feltöltheted a váras fotóidat. Akár még könyvet is tudsz nyerni ott!

Link:

A Tatai vár fotókon. Vár a fotózás! bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

• Ha a neten találtam, használhatom? NEM!
• Ha odaírom a fotós nevét, használhatom? NEM!
• Ha amatőr felvétel, használhatom? NEM!
• Ha nem találom a fotó készítőjét, használhatom? NEM!
• Ha más is használja, használhatom? NEM!
• Ha reklámot csinálok neki, használhatom? NEM!

Akkor nézzük sorba, mikor is beszélünk képlopásról?

Ha olyan fotót, grafikát, jogvédelem alatt álló terméket használunk fel, amihez nincs meg a fotós, grafikus ÍRÁSOS engedélye.

De mi is az a felhasználás? Mikor a közösségi oldalra (és nem feltétlen csak a sajátodra, csoportba sem teheted ki), weboldaladra, blogodba, hirdetésedhez olyan fotót, grafikát használsz, amit nem te készítettél és nincs meg hozzá a készítőjének az engedélye. Ha felhasználsz, publikálsz egy ilyen fotót, grafikát, jogsértést követsz el! Vagyis képlopást követsz el!

Téves azt hinni, hogy a netre feltöltött fotók, grafikák közkincsek. Csak az a Te tulajdonod, szellemi terméked, amit te készítettél. Minden más az alkotóé. Ezt már nem lehet egyszerűbben megfogalmazni.

Ha odaírod a fotós, grafikus nevét…

… akkor sem mentesülsz a jogsérelem elkövetése alól. Egyébként a magyar jogban még az is szerepel, hogy MINDEN esetben, értsd ezt úgy is, ha fizettél és szerződésed is van, akkor is köteles vagy kiírni a szerző nevet. Na ezt aztán tényleg nem szokták betartani. Sokan gondolják, ha fizettek a fotózásért, akkor azok már az ő képei. NEM! Még akkor sem, ha ő van a fotókon. Nyilván ez életképtelen, mert melyik fotós, grafikus fog reklamálni azután, hogy miért használod a fotóját, ha kifizetted. Ha fizettél érte, használd! Használd fel jól, tudatosan!

Miért gondolják sokan, hogy ha odaírja a fotós nevét, azzal reklámot csinál neki? Kinek? Lesz a fotósnak bevétele belőle? Tudható ez? A fotós, grafikus sem vásárolhat úgy a boltban, hogy azt mondja a pénztárosnak, hogy majd az utcán kiabálom, hogy hol vettem.

Nyilván, ha meg vagy elégedve a megrendelt anyaggal és odaírod a képek készítőjének a nevét (ugye nem felejtetted el, hogy ez jogilag kötelesség is), akkor az a fotósnak egy elismerés. De semmiképpen nem fizetség.

… nem profi készítette…

Azzal szoktak még védekezni a képlopók, hogy látszik a fotón, hogy nem profi készítette, akkor nem kell engedély, nem kell fizetni érte. Na és? Attól még azt más alkotta, mindegy is, hogy hogyan sikerült. Ha valami, akkor ez biztosan egy olyan szegmens, ami igencsak szubjektív megítélésen alapul. Arról nem is beszélve, hogy sokszor nem is tudhatod, hogy a kép készítőjének mi is a szakmája.

Ki készítette vajon?

Olyan is előfordulhat, hogy nagyon megtetszik egy fotó, vagy pont azt a képet szeretnéd felhasználni a blogodba, bejegyzésedhez, ami éppen szembe jött veled. Elkezded keresni a kép készítőjét. Ha nem ő tette ki közszemlére, akkor nincs egyszerű dolgod. Azt is meg kell érteni és elfogadni, hogy ha nincs meg a kép készítője, akkor nem használhatod fel!

Hiába jön szembe veled többször is, több portálon keresztül is, te ne lopd le! Hidd el, sokan, sokszor ráfizettek már erre.

Facebookon, Instan és barátain szabad a préda?

A helyzet az, hogy egyre több olyan Insta és Facebook gyűjtőoldal van, ami attól tartja fent magát, hogy megosztja mások fotóit. Ha megosztja, azzal semmi baj. A baj ott kezdődik, mikor lementi és kiteszi a saját vagy üzleti oldalára. És még egyszer, nem, nem elég a fotós nevét feltüntetni! Az adminok pedig felelősek az általuk moderált oldalon közzétett tartalmakért. Egyelőre, csak a csoportok, oldalak lekapcsolásával büntetik őket. Ezt is kevesen tudják.

Nyilván, én most kisarkítottam a szitukat. De! Vannak már olyan weboldalak, applikációk, amibe, ha feltöltöd a fotód, megkeresi, kilistázza, hogy hol használták fel a fotódat vagy grafikádat, melyik weboldalon és annak melyik aloldalán találod meg. Ilyenkor csak küldeni kell egy számlát annak, akié a weboldal és fizetnie kell. Van már példa rá, hogy komoly összegeket kellett fizetnie magánszemélynek is, mert az üzleti oldalára használt fel más által készített fotót. Amerikában már nem keveset keresnek ezzel a fotósok. Ami pedig ott működik, itt is fog.

Ma már könnyű kiszűrni

Nyilván, én most kisarkítottam a szitukat. De! Vannak már olyan weboldalak, applikációk, amibe, ha feltöltöd a fotód, megkeresi, kilistázza, hogy hol használták fel a fotódat vagy grafikádat, melyik weboldalon és annak melyik aloldalán találod meg. Ilyenkor csak küldeni kell egy számlát annak, akié a weboldal és fizetnie kell. Van már példa rá, hogy komoly összegeket kellett fizetnie magánszemélynek is, mert az üzleti oldalára használt fel más által készített fotót. Amerikában már nem keveset keresnek ezzel a fotósok. Ami pedig ott működik, itt is fog.

Az én egyik fotómat 72! weboldalon találtam meg a világ több országában. A magyar oldaloknak írtam, azonnal le is szedték. De azt is tudni kell, hogy ez már kevés. Ha készül képernyőmentés, már bizonyítva is van, hogy felhasználták. Minél tovább volt fent az oldalon, annál többet lehet érte kérni, utólag! Ugye, hogy rosszul hangzik?

Így arra bíztatok mindenkit, hogy nem töltsön le képeket grafikákat saját vagy üzleti felhasználásra, nem éri meg.

Még egy fontos tudnivaló…

… ezzel a minap találkoztam egy kedves ismerősöm készülő könyve kapcsán:

Vannak ezek a Stock fotós gyűjtő oldalak, ahonnan ingyen is le lehet tölteni fotókat. Igen, kínálnak ilyen képeket felhasználásra. Nyilván nem a legjobbakat, de vannak. Viszont amit kevesen tudnak, hogy van az az apró betűs rész, miszerint, ha üzleti célra használod, már fizetned kell érte. Na már most ki és hol húzza meg a határt, hogy hol kezdődik az üzlet? Ha csak egy blogbejegyzésbe teszed fel az ingyen letöltött képet, az annak számít? Igen! Mert a blogod üzleti megfontolásból írod. Ha pedig a készülő könyvedbe keresel ingyenes fotókat, akkor szintén ne tedd, mert az már színtiszta haszonszerzésnek számít!

Tartsuk tiszteletben a más munkáját, alkotását!

Gondolj bele, fordított esetben, ha az általad készített tárgyal, írással vagy fotóval más dicsekedne, neked hogyan esne?

Ugye tudjátok, a törvény nem ismerése, nem ment fel a betartása alól!

Ezt a fotómat 42! weboldalon, blogban, Facebook posztban, Instán találtam meg!

A Képlopás – ha a neten találtam, vihetem? bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

Igazán szép az ősz idén is. Rengetegen fotózzuk, publikáljuk. Ahányan vagyunk, annyiféle látásmóddal, tudással rendelkezünk. Amiért én most itt és most „tollat” ragadtam, az az, hogy legyenek kicsit tudatosabbak a fotóink! Fotozzunk ésszel is, ne csak érzelemmel.

Ömlenek a városról a netre a fotók. Ezzel nincs is baj, Tata gyönyörű, kiabáljuk világgá. Bár az is megérne egy blogbejegyzést, hogy #mitataiak mennyire toleráljuk az egyre több és több turistát.

De! Légyszi, légyszi ne rakjatok minden elkattintott fotót közszemlére! Így is belefulladunk már a digitális tartalmakba! Törekedjünk a minőségre, a szépre, a szerethetőre. Próbáljunk meg igényesebbek lenni. Elhiszem, hogy kellenek azok a lájkok, a megerősítések, kellenek, hogy világgá kürtöld, hogy éppen hol vagy és mit csinálsz. Legyünk már igényesebbek! Jó lenne, ha lenne egy szint, hozzáteszem, hogy mindenben, ami alatt nem adsz ki semmit a kezedből. Nyilván, merő ábránd. Addig pedig az is marad, amig minden sz@rt lájkolunk, mert azt az ismerősöm, barátom rakta ki. És most nem a dokumentarista fotókról beszélek.

Mi is kell a szép fotókhoz?

A fotóknál sok mindennek kell összhangban lennie, hogy szép, szerethető és mutatós legyen. Itt már írtam erről bővebben: https://tatakonyv.hu/8-foto-6-szabaly-a-tatai-to-partjarol/

Kell hozzá a téma, jelen esetben a tópart, mert hiszem, hogy nagyszerű fotókat csak nagyszerű helyszínekről lehet készíteni. Persze, mindig van kivétel, de olyankor valószínűleg a szerencse játszik közre.

Kell hozzá fényképezőgép és optika, jelen esetben Canon R és Canon 70-200-as tele. Sokan fényképeznek telefonnal, én is szoktam. De a telefon korlátokat szab. Mert nem lehet mindent megfotózni telefonnal. Nem lehet messziről kiemelni vele egy-egy témát. Ha pedig közel mész hozzá, akkor már más perspektívát kapsz.

Kell hozzá fény. Mert fényképezni fénnyel lehet, a nevében is ott van, FÉNYKÉPészet. Természetesen fény és fény között is rengeteg különbség van. Ezeken a fotókon reggeli fényeket látni. Így ősz derekán tele van színekkel a természet, amihez még hozzájárulnak ezek a hihetetlen őszi, meleg fények. Persze, szürke időben teljesen más hangulatú képeket lehet készíteni. De ha az ősz színeit szeretnénk visszaadni, akkor ahhoz kell a napsugár, a tiszta égbolt is.

Kell még hozzá látásmód. Vagyis aki a fényképezőgép mögött áll. Kell, hogy meglásd a témát, kell, hogy tudj komponálni, kell, hogy ismerd az eszközt, ami a kezedben van. De az sem árt, ha van benned szép érzék is. Persze, ma már mindenki tud fotózni, mindenki meg tudja nyomni a gombot. De vannak alapszabályok, amiket be kell tartani. Ilyen például az, hogy hova helyezed a főtémát, mire állítasz élességet, hogyan komponálsz és még az is, hogy egyenesen tud tartani a gépet. És ezeket együttesen tud használni és tudj bele tenni valami olyat, ami Te vagy.

A lájkokért tolod túl?

Ezeket a fotókat Canon R géppel, Canon 70-200-as optikával készítettem, kora reggel, igazi „meleg” fényekben. Nincs rajtuk ps. Szabad szemmel is ilyen csodálatos fények voltak, kb. másfél órán keresztül. Szerencsém volt, jókor voltam jó helyen, jó géppel a kezemben és 20 év gyakorlattal a hátam mögött. Persze, ízlések és pofonok, mondanák most többen is. Így van. Amit el szeretnék érni, hogy legyünk igényesebbek a környezetünkre, azokra a dolgokra, amit kiadunk a kezünkből. A fotózás is egy szakma, melyet tanulni is kell és kreativitás is kell hozzá. Itt a blogban találsz pár hasznos tanácsot arra, hogy mire kell figyelni a fotózás közben. Pl. a vízvonalról bővebben: https://tatakonyv.hu/tatan-van-par-vizvonal-figyelj-ra/

Fotózzatok sokat, próbálgassátok a lehetőségeket, válogassátok le a képeket és ha lett szép fotótok, mutassátok meg a világnak.

A Őszi fotózás – ne told túl bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

Hazánk földrajzi elhelyezkedését tekintve szerencsés, ugyanis kiváló szőlőfajtákat lehet ültetni, jó minőségű szőlők teremnek a hazai tájakon. Nem is kell messzire mennünk, szinte körbe ölel minket a Neszmélyi Borút, melynek mentén rengeteg kiváló borászat található.

Igaz, hogy hazánkban a sörfogyasztás átvette a vezető szerepet, de a borfogyasztásunk meg elment a minőségibb termékek fogyasztása irányába. Vagyis kevesebb bort fogyasztunk, de jobb minőségűeket.

Egyre többen kíváncsiak a borkészítés körülményeire – borászatokra – egyre többen vásárolnak tudatosabban borokat.

Az is tény, hogy az alkoholfogyasztásunkkal #mimagyarok a világ élvonalába tartozunk. Pedig egyre többen – csak nem elegen – hívják fel a figyelmet a kulturált, felelős alkoholfogyasztásra. Ennek egyik pici lépése lehet, hogy ha igényesebb, jobb minőségű borokat fogyasztunk, talán kevesebbet is vásárlunk belőle.

Van Tatán egy borbolt. A Borháló. Egy franchise-hoz tartozó üzlet, és mint minden ilyen, szigorú szabályok mentén működik. Itt az egyik ilyen szabály, hogy meghatározott fajtákat is kell tartani. De azt hiszem, ez a bolt attól lesz és lett sikeres és szerethető, amit Kovács Zsolt még mögé tesz lelkesedéssel és szakértelemmel. És természetesen a hatalmas választéka miatt is sokan felkeresik.

Egyre tudatosabbak vagyunk mi vásárlók. Egyre többet szeretnénk tudni arról, amit megeszünk, megiszunk. Így van ez a borokkal is. Kiknek ajánljátok ezt az üzletet?

Erre nagyon egyszerű a válasz. A Borhálót azoknak ajánlom, aki szeretik a finom, minőségi borokat és értenek is hozzá, azoknak, akik szeretik a finom, minőségi borokat és nem értenek hozzá. De azoknak is ajánlom, akik szeretnek tudatosan vásárolni, akiknek nem mindegy, hogy mi kerül a borospoharába. Felkészültek vagyunk a borokból, folyamatosan tanuljuk, keressük a még jobb, még szerethetőbb borfajtákat.Szép ajándék a bor, de amire külön is felhívnám a figyelmet, hogy a hölgyek is szeretnek ajándékba bort kapni.

Ma már mindenki is ért a borokhoz. Bemutatkoznál pár mondatban? Mitől vagy hiteles, mitől tudod ennyire meggyőzően ajánlani Te a borokat?

Kovács Zsolt vagyok, nős, két gyermek édesapja és decemberre várjuk a harmadik babánkat, egy kislányt. A Borháló üzletet családi vállalkozásként üzemeltetjük édesanyámmal Mártával és feleségemmel Klaudiával.

Kissé klisés, de igaz, hogy gyerekkorom óta jelen van az életemben a szőlészet, borászat. Nagyszüleimtől lestem el a borkészítés alapjait, amit később az egyetemen továbbtanulva kamatoztattam és mélyítettem el. A Kertészetire jártam, amit akkor Corvinusnak, most pedig Szent István Egyetemnek hívnak.

Az üzletben tartott borokról igyekszem sok információt begyűjteni. Borászokkal beszélgetek a boraikról, Trükkökről, szakmáról. Sokat kóstolok, mert igazán így lehet meggyőződéssel ajánlani egy-egy üvege bort. Persze ez kicsit szubjektív vélemény, de egy előszűrője vagyok az üzletbe került boroknak.

Ma már szinte mindenhol lehet bort vásárolni. A nagy multik polcai roskadoznak a kínálattól. Miért vegyük meg itt a borokat? Mit tudsz olyat nyújtani, amit a multik nem?

Talán, ami most „húzza” a boltot az a nagyobb kiszerelésű borok, amiben erősek vagyunk. Ezeket olyan borfajtákból tartjuk, amik már bizonyítottak, tehát ízletesek, szerethetőek. Természetesen palackban is meg lehet vásárolni. Tudni kell ezekről a nagykiszerelésű borokról, hogy ugyan olyan jó minőségűek, mint az üvegbe zárt társai. A partner borászatoktól kérjük és elvárjuk, hogy olyan bort adjanak nekünk nagy kiszerelésben, ami „normál” palackban is polcra kerül. 300 fölötti borválogatással várjuk a vásárlóinkat az üzletbe. Folyamatosan megújulunk, igyekszünk a vevők ízléséhez, pénztárcájához igazodni. Figyelembe vesszük a vásárlói véleményeket.

A borhálóban az ajánlásokra helyezzük a hangsúlyt. Sokszor szembesülünk azzal, hogy a vevő igazából annyit tud, hogy szereti a fehér száraz bort. Ilyenkor igyekszünk megtudakolni, hogy milyen ízvilágot részesít előnybe, esetleg milyen borokat ismer már és ajánlhatunk-e valami mást, érdekesebbet, eltérőt vagy éppen ahhoz hasonlót, de más pincészetből. Többnyire nyitottak az újdonságokra, szívesen hallgatjuk a visszajelzést, hogy jó választás volt-e amit ajánlottunk. Megjegyzem, hogy ha nem találtuk el az ajánlással, amit a vásárló keresett az is szeretjük tudni, mert akkor tanulhatunk valamit. Tanulni pedig nagyon szeretünk.

Nagy előnyünk még a multikkal szemben, hogy itt a kisebb borászatok termékei közül is igen nagy a választék. És bizony, vannak köztük olyanok, akik valami nagyon klasszat alkottak, valami nagyon finomat tettek le az asztalra.

Ilyen például, az N3 Borműhely, mikor kis pince nagyot alkotott vagy bennük van az ígéret. Ők az egyik olyan pincészet, akik évről évre fejlődnek és egyre jobb borokkal rukkolnak elő. Csúcs boraik egyre mélyebbek, komolyabbak. Habitusukból adódóan sok humorral fűszerezik a borkóstolójukat is.

Amit szintén nem kap meg a vevő a multiktól, az pedig az, hogy sok bornak van saját sztorija és ezt nem tudja a vevők felé kommunikálni. Értem ezalatt, hogy ha a bor készítése során valami eltérőt, valami szokatlant, egyedit alkotott a borász. Vagy egy különleges eljárással készült a bor. Vagy éppen arról az üveg borról mit is érdemes tudni. Egyre többen választanak a kisebb, családi pincészetek kínálatából. Bátran ki merem jelenteni, hogy ez az irány egyre népszerűbb. Vannak pincészetek, akikkel csak itt, a Borháló üzletláncán keresztül lehet találkozni, vagy ha elmész hozzájuk.

Egyet itt is nehéz kiemelni, talán a Pastor birtok ugrik be Szekszárdról, mert ők tényleg kicsi, 3 hektáros birtok. Amiben mások, hogy ők spontán erjesztik a borokat, tehát nem raknak a mustba élesztőt, a pincében kialakult egyedi élesztőflóra indítja az erjedést. Van már több pincészet, akik így dolgoznak. Az ideológia e mögött, hogy így egyedibb lesz a bor, mert nem a polcról levehető élesztőkkel dolgoznak, amik alapvetően meghatározzák a bor karakterét, hanem az előbb említett egyedi flórával. Vannak erre egyébként egyetemi kísérletek is szerte az országban és külföldön is van bizonyított, tudományos alapja.

Vannak bor és – pálinka kostoló rendezvényeink a Borhálóban. Meghívunk egy borászt az üzletünkbe és az általa ajánlott borait vagy pálinkáit végig kóstoljuk. Egyre nagyobb ez után az érdeklődés, kezdik felfedezni a vásárlóink, hogy mennyire élvezhetőbbek azok a borok, amikhez vannak történetek is és mennyire jó dolog hasznos információkhoz jutni elsőkézből.

Kik a vásárlóitok? Van meghatározható vásárlói réteg? Nők vagy inkább férfiak, fiatalok vagy inkább az idősebb korosztály?

Nagyon vegyes. Régen a férfiak dolga volt a borvásárlás, ők értettek inkább a borokhoz, ők vitték ajándékba rokonaiknak, barátaiknak, munkatársaiknak. Ma már ez nem jelenthető ki így, a hölgyek is értenek a borokhoz, igényük van a különleges borok ismeretére, szeretnek „jól” választani.

A korosztályt nehéz behatárolni. Nyilván 18 + -os, de jellemzően a közép korosztály a fő vásárlóerőnk. Olyanok, akiknek igényük van arra, hogy tudatosan olyan bort vásároljanak, ami az ízlésüknek és pénztárcájuknak is megfelel. Itt, a Borhálóban biztosan talál megoldást.

Ha már pénztárca. Beszéljünk kicsit az árakról is. Ez mostanában, az egyre dráguló világunkban, igen fontos szempont. Ti mennyire érzitek az „árfüggőséget”? Tényleg az ár tükrözi a minőséget?

Azt gondolom, fontos szempont a bor ára. Üzletünkben jellemzően 1.500 és 7.000 Ft között mozognak az árak. Nyilván itt van például a nagy kiszerelésnek is létjogosultsága, ha nagyobb mennyiségben veszel jóval kedvezőbb áron kapod.

Tudni kell, hogy ha egy bornak magasabb az ára, annak oka is van. Ilyen lehet, hogy kiemelkedően jól sikerült, limitált példányszámban készült, mint például a Malatinszky Kúria – Maghari bora. Egy palack 33900 Ft. Tiszta Cabernet Franc szőlőből készült. Minden évben ugyanarról az egy területről, csak ezt a fajtát, egy egyedi saját eljárással készíti. Méthode Malatinszky néven ismerték el Franciaországban. Keveset készít belőle, de a legjobb Cabernet Franc-ok között jegyzik világszinten.

Ha ajándéknak szánják, akkor tudatosan azok a borok között válogatnak, amik beleférnek az elképzeléseikbe. A legtöbbet a 3.000- 5.000 Ft közötti borokból értékesítünk. Ez az a réteg, ahol már megjelenik a minőség mellett  az az extra, ami mind ízben, mind pedig csomagolásban fontos szempont.

Természetesen tartunk a kínálatunkban kiemelkedően drága borokat is. De ezeknek is megvannak a miértjei, miért kerül ennyibe, mit tudhat ez többet a többinél.

Nem mindig csak a drága bor a kitűnő bor. Nem közismert borászatok is elő tudnak jönni igazi „csemegével”, de nyilván, ők nem tudják ehhez igazítani, drágábbra beárazni a terméküket.

Ha pedig akciózunk, azt két okból tesszük. Az egyik, hogy kifutóban van, már csak egy-egy palack van belőle, és szeretnénk a helyére betenni mást. Ez nem jelenti azt, hogy nem jó a bor. Sokszor van, hogy nagyon finom borok is kerülnek leárazásra, csupán csak azért, hogy többen is megismerjék az adott pincészetet. A másik pedig az, hogy kedveskedjünk a vásárlóinknak.

Mi alapján választanak bort az emberek? Vannak vásárlói szokások, vásárlói rétegek?

Először azt döntik el, hogy fehér, rosé vagy vörösbort szeretnének. Majd címkéket nézegetnek vagy éppen az általuk ismert borászat borai közül választanak.

Két féle vásárlónk van. Az egyik azért vásárol nálunk, mert vagy már vitt tőlünk és még venne, vagy valahol kóstolta és venni szeretne még belőle, de többször előfordul az is, hogy kipróbálna egy számára teljesen ismeretlen pincészet egyik borát.

A másik vásárlói réteg pedig akik ajándékba visznek valami különleges, vagy éppen nagyon kedvelt bort, borválogatást.

Főleg az ajándékba adóknál többször elő szokott fordulni, hogy címke alapján választanak a borok közül vagy éppen olyat, ami előre be van csomagolva. Szép legyen és mutatós! És nem feltétlen csak a hölgyek válogatnak ilyen megfontolásból.

Címkék, bornevek! Valami fantasztikusan sokszínű a névválasztás, sok az érdekes címke a borok között! Ugye az első amire ránézünk, amiről az első benyomást kapjuk az a címke. Pár tizedmásodperc alatt eldöntjük, hogy kezünkbe is vesszük azt a palackot vagy megyünk tovább, mert nem nyerte el a tetszésünket.

Igen, ezzel itt nap mint nap szembesülünk. Ha nem tudják, hogy milyen bort szeret az, akinek vinnék a bort ajándékba, akkor választanak főleg címke alapján. Van, hogy egy címke nagyon elegáns, érződik rajta az ünnep, akkor ez a bor biztosan kiköt pár születésnapi asztalon.

Van, hogy nagyon hangzatos nevet kapott és pont az miatt választják, mert illeni fog az alkalomhoz. Ilyen kedvenc most a Vylyan – Ördögszántotta – ez van normál 0.75-ös és magnum (1.5L) palackban is. Saját Borhálós bor, ami azt jelenti, hogy kizárólag a Borháló polcain található meg.  Könnyedebb, de kellemes jól iható. A címkéje és a neve is érdekes, egyedi.

Van, hogy nem számít a címke, mert tudatosan az adott pincészet borát keresik. De, ha tanácstalan valaki, hogy mit is válasszon, akkor igen nagy hangsúlyt kap a címke és a bor neve is.  Pedig az igazi információk az üveg hátulján lévő címkén olvashatóak. Alkoholtartalma, ízvilága, mihez ajánlják… és ehhez hasonló fontos szempontokat lehet az adott borról megtudni.

Nagy hangsúlyt kap mostanság mindenben a környezettudatosság. Ti hogyan álltok ehhez a témához? Mit tesztek meg a környezet védelmében, az energia fogyasztás minimalizálása érdekében? Vagy éppen a borászatok figyelnek-e, tudatosak-e ezen a területen?

Igen, ezek a kérdések egyre többünket foglalkoztatnak. Amit csak lehet és tudunk, megteszünk az üzleti környezetünk óvásáért is.

Tudatosan, szelektíven gyűjtjük a szemetet. Vannak borászatok, amik visszaveszik az üvegeiket.

Csak papírtáskát használunk, már régen kitettük a műanyagot. Újdonság a kínálatunkban, hogy olyan táskáink vannak, amik fűből készülnek.

A bankkártyás terminált is már tudatosan választottuk, fontos szempont volt ott is, hogy papírmentes legyen.

A világításunkat már teljesen lecseréltük ledes, energiatakarékosra égőkre a Borhálóban.

Elültettünk az üzletünk elé egy platánfát, amiről köztudott, hogy lassan nő, de mi már az utókor számára ültettük. Reméljük, soha nem lesz útban senkiknek az elkövetkező évtizedekben. A zöld területet előttünk ritkán vágjuk, „méh legelőnek” hagyjuk meg. Tudatosan szórtunk mezei virágmagokat a fű közé.

Ezen kívül még van az üzletünk előtt egy kosár tele olvasott könyvekkel, amiből kedvedre válogathatsz és ingyen vihető. Igazi csemegéket is lehet találni közöttük, ezt is szeretik a vásárlóink.

A borászok világában is megjelent a tudatosabb előállítás, csomagolás. A Sabar pincészet úttörő módon, elhagyja a palackjairól a zárófóliát.  Ennyivel is kevesebb dolog kerül a szemetesbe.

Egyre több borászat kínálja nagyobb kiszerelésben is a borait, spórolva így a kidobandó üvegeken.

Van divat a borfogyasztásban? Van kedvenc borod?

Ma is divat még a borfogyasztás. Akik nem szoktak alkoholt inni, azok is néha-néha elfogyasztanak egy-egy pohár bort. A borok élvezetéhez meg kell érni! Meg kell tanulni élvezni az ízeket, hiszen minden egyes bor más és más. Vannak közöttük igazi mesterművek, mint egy jól sikerült költemény. De természetesen jelen van a divat is, hogy most éppen melyik borászatot kapták fel, melyiknek jobb a marketingje. Ez abból tudható, ha célirányosan egymás után többször is egy bizonyos pincészet borait keresik.

Összességében évszakokra tudnám lebontani. Nyáron főleg a fehérbor, ezen belül is, ha kánikula van, akkor a fröccsnek való megy, télen pedig a testes vörösbor a nyerő.

Nem csak a vásárlók igényesek, de a borászok is egyre tudatosabbak, egyre kreatívabbak, jönnek elő a finomabbnál finomabb borokkal. Mi pedig igyekszünk a környék pincészeteinek boraiból minél nagyobb, de nem „tömegboros” kínálatát tartani a Borhálóban.

Természetesen nekem is van több kedvencem. Nem feltétlen pincészetekre helyezem a hangsúlyt, hanem egy-egy palack borra, amit az adott pincészetből kiemelek. Most 3 nagy kedvencem van.

Rosé: N3 Borműhely – Cabernet Franc rosé – kellemes gyümölcsös, de illatban van egy kis fűszeresség ami miatt más mint az átlag.

Vörös: Malatinszky – Noblesse Cabernet Franc – Malatinszky az elsők egyike, aki teljesen organikus szőlőművelésre és borkészítésre állt át. Ami miatt tetszik az a jó illata és mély ízvilága mellett, hogy amikor Amerikában voltam akkor ott ilyen karakterű borokkal dolgoztunk és fogyasztottunk. Tehát nekem azt az ízvilágot és hangulatot adta vissza.

Fehér: Sabar – Kéknyelű Már most is szép bor, de van benne lehetőség, hogy 2-3 év múlva még szebb legyen. Maga a fajta őshonos magyar fajta, leginkább Badacsonyban van elterjedve, érdekessége, hogy kell mellé telepíteni porzó fajtát, különben nem terem rajta a szőlő.

Ha pedig egy érdekes borászatot kellene kiemelnem, akkor a korábban említett Pastor birtok ugrik be Szekszárdról.

Mi lenne az az egy jótanács, amit a borfogyasztóknak ajánlanál? Van valami, amit esetleg sokan nem tudhatnak, amivel, ha tisztában lennének, sokkal élvezetesebbé tehetik a borfogyasztásukat?

Alkalomhoz illő bort válasszon és itt semmi bonyolult dologra nem kell gondolni. Ha napközben, amikor jövök megyek dolgozok a kertben, akkor valami könnyű bort töltsünk fröccsnek. Mert jó, finom fröccs, csak jó borból lesz. Amikor nem tudok odafigyelni a borra, akkor könnyű, illatos lesz jó választás, mert az instant élvezetet nyújt, ezért (volt) nagy divat az Irsai, régebben is ezért szerették a muskotályos fajtákat. Nem kell gondolkodni, figyelni csak megiszod és élvezed az ízeket.

Aztán amikor nyugalom van legjellemzőbben este, na akkor érdemes a komolyabb (jellemzően kicsit drágább) bort elővenni. A nagy borokra igenis oda kell figyelni. Ha a társaság túl zajos, zizeg, jön megy, akkor a legjobb bort is nagyon nehéz élvezni, mert nem fogod megérteni az üzenetét. Ebből jön egyébként, hogy sokszor a komoly nagy borokat nem értékeli megfelelően, mert nem figyelnek a borra, az üzenetére.

Nézz be hozzánk, kérdezz, találkozzunk!

Mert egy igazán jó bor, üzen neked! Egy igazán jó borból kevés is elég! Legyetek tudatos borfogyasztók, élvezzétek az ízeket és váljék égészségetekre!

 Borháló Tata – Együtt borozunk.

A A mértékletes borfogyasztás – Borháló Tata bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

Tóth Béla – Tatai Diana lovas szobra -Tata

Ez az a lovas szobor, amire nem igazán lehet felmászni, magas, masszív talapzata miatt. Pedig, de sokan cseréltünk volna már helyet a hölggyel. Ez az a szobor, amit nem igazán bántanak, rongálnak meg. Talán, mert még a huligánok is szeretik a lovakat?

Tata mindig is bővelkedett lovardákkal, híres lovaknak adott otthont, vagy éppen itt lettek híresek, itt neveltek versenylovakat belőlük. Az egyik prémium minőségű, már-már luxus lakosztálynak számító Esterházy lovarda nem is áll messze ettől a szobortól. A Tata könyvben olvashatsz erről bővebben, volt szerencsém belülről is lefotózni az istállót, kaptam engedélyt hozzá. Tata híres volt a lovassportok szeretetéről (is). Ma is több lovarda, lovasiskola működik a városban.</

Röviden a története a lovas szobornak, talán annyi, -mert ugye manapság már semmiben sem lehetünk biztosak, hogy Tata városa országos pályázatot írt ki szobrászoknak. Több forrás, többféleképpen írja le ennek előmenetelét, így én nem játszanék döntőbírót. Lényeg, hogy a végén ez a szobor második helyezést ért el, mégis ez tetszett a legjobban a tataiaknak, ez lett felállítva. És azt hiszem ez a lényeg.

Learn more

A mitológiai Diana

Ki is volt Ő? A szülés és gyermeknevelés patrónája, az állatok és a vadászat istennője.

Egy ló hátán, női nyeregben ülő hölgy – a mitológiai Diana, kezében egy vándorsólymot tartva magasodik az arra sétálók fölé. A vadászat istennőjét ábrázoló alkotás méltó helyen áll, a kastélytéren, mely nyaranta rendezvények helyszíne. Innen tekint a vár felé Diana.

Mátyás király egyik kedvenc elfoglaltsága volt a vadászat. Mint nemrég megtudtam, nagy szoknyavadász is volt, mert hitte és tapasztalta, hogy ezen a környéken élnek a legszebb lányok asszonyok. Így, ez a fajta vadászat is a szenvedélye volt (állítólag). A király kedvenc helyének tekintette Tatát és környékét, a Gerecse erdeit. Ekkor jelentős szerepet kapott a solymászat is, mint a vadászat egyik „segédeszköze”.  A vadászat legnemesebb, ősi hagyománya és talán a legnehezebb változata ez, mikor sólyommal, ragadozó madarakkal vadásztak, vadásznak. Nagyfokú tudás, ügyesség és bizalom kell a vadász és sólyma, madara között. A mai napig űzik ezt a sportot, egyesületek tevékenykednek, őrzik a hagyományokat. Ennek is állít emléket ez a gyönyörű lovas szobor.

Tudtad?

… , hogy a magyar solymászatot felvették a Szellemi Kulturális Örökség listájára?

Vadászat a napjainkban

Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás zajlik éppnen Budapesten.

Olvasva a bejegyzéseket, blogokat ennek megítélése is megosztó, mint oly sok minden mostanság kis hazánkban.

A gond ott van, hogy nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. Mi az ami még a természetet vagy éppen az embereket szolgálja, és hol van az a határ amit átlépve már inkább rombol, mint épít. Ha arra gondolunk, hogy hány faj pusztult már ki a világon, hány faj van veszélyeztetett kategóriában, akkor valamit nem csinálunk jól, mi emberek. A vadászatnak is nagy szerepe van ebben. Addig, amig kedvtelésből lehet állatokat ölni, szórakozás miatt rendeznek vadászatokat, addig nem lehet elmondani, hogy a természet mellé álltunk. Természetesen szükség van vadászokra, vadőrökre. Munkájuk nagyon fontos. Olyanokra van szükség, akiknek ez a szakmájuk ez a hivatásuk. Akik tudják, látják, érzik az egyensúlyt és ott ahol kell beleavatkoznak. De nincs szükség a divatvadászatra. Sportnak nevezni pedig egyszerűen bűn.

Addig, amíg ennek még kiállítást is szervezünk, egy olyan jelszóval, hogy „Egy a természettel…” , legyílkolt, kitömött állatokkal, addig nem mondhatjuk el, hogy mindent megteszünk a természetért és egyek vagyunk vele.

Jól elkanyarodtam a szobortól, de azt gondolom, ezek érdekes dolgok, a sólyom is megért egy kis kitekintőt, hát még a királyunk vagy éppen a vadászat, mint „sport”.

Az alkotó, Tóth Béla, 8 éven át készítette a szobrot, odafigyelve a legapróbb részletekre, olyanra is, hogy milyen jellemzői van a vándorsólymonak, amit Diana a kezében tart.

Mennyi mindent elő lehet varázsolni egy egyszerű, de nagyszerű szobor apropóján.

Sétáljatok arra és jusson eszetekbe, mi mindennek is lehetne ez a szobor az emlékműve…

A másik, sokak kedvenc szobráról, Keresztelő Szent Jánosról szintén itt, a blogban tudtok olvasni: Keresztelő Szent János

A A tataiak lovas szobra a Tatai Diana bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

A Kulturális Örökség Napjai keretein belül meghirdetett program – Tata Esterházy kastély

A Lehet-e jövőnk, ha nem tiszteljük a múltunkat? Tata Esterházy kastély bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.