A tataiak lovas szobra a Tatai Diana

Tóth Béla – Tatai Diana lovas szobra -Tata

Ez az a lovas szobor, amire nem igazán lehet felmászni, magas, masszív talapzata miatt. Pedig, de sokan cseréltünk volna már helyet a hölggyel. Ez az a szobor, amit nem igazán bántanak, rongálnak meg. Talán, mert még a huligánok is szeretik a lovakat?

Tata mindig is bővelkedett lovardákkal, híres lovaknak adott otthont, vagy éppen itt lettek híresek, itt neveltek versenylovakat belőlük. Az egyik prémium minőségű, már-már luxus lakosztálynak számító Esterházy lovarda nem is áll messze ettől a szobortól. A Tata könyvben olvashatsz erről bővebben, volt szerencsém belülről is lefotózni az istállót, kaptam engedélyt hozzá. Tata híres volt a lovassportok szeretetéről (is). Ma is több lovarda, lovasiskola működik a városban.</

Röviden a története a lovas szobornak, talán annyi, -mert ugye manapság már semmiben sem lehetünk biztosak, hogy Tata városa országos pályázatot írt ki szobrászoknak. Több forrás, többféleképpen írja le ennek előmenetelét, így én nem játszanék döntőbírót. Lényeg, hogy a végén ez a szobor második helyezést ért el, mégis ez tetszett a legjobban a tataiaknak, ez lett felállítva. És azt hiszem ez a lényeg.

Learn more

A mitológiai Diana

Ki is volt Ő? A szülés és gyermeknevelés patrónája, az állatok és a vadászat istennője.

Egy ló hátán, női nyeregben ülő hölgy – a mitológiai Diana, kezében egy vándorsólymot tartva magasodik az arra sétálók fölé. A vadászat istennőjét ábrázoló alkotás méltó helyen áll, a kastélytéren, mely nyaranta rendezvények helyszíne. Innen tekint a vár felé Diana.

Mátyás király egyik kedvenc elfoglaltsága volt a vadászat. Mint nemrég megtudtam, nagy szoknyavadász is volt, mert hitte és tapasztalta, hogy ezen a környéken élnek a legszebb lányok asszonyok. Így, ez a fajta vadászat is a szenvedélye volt (állítólag). A király kedvenc helyének tekintette Tatát és környékét, a Gerecse erdeit. Ekkor jelentős szerepet kapott a solymászat is, mint a vadászat egyik „segédeszköze”.  A vadászat legnemesebb, ősi hagyománya és talán a legnehezebb változata ez, mikor sólyommal, ragadozó madarakkal vadásztak, vadásznak. Nagyfokú tudás, ügyesség és bizalom kell a vadász és sólyma, madara között. A mai napig űzik ezt a sportot, egyesületek tevékenykednek, őrzik a hagyományokat. Ennek is állít emléket ez a gyönyörű lovas szobor.

Tudtad?

… , hogy a magyar solymászatot felvették a Szellemi Kulturális Örökség listájára?

Vadászat a napjainkban

Egy a Természettel Vadászati és Természeti Világkiállítás zajlik éppnen Budapesten.

Olvasva a bejegyzéseket, blogokat ennek megítélése is megosztó, mint oly sok minden mostanság kis hazánkban.

A gond ott van, hogy nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. Mi az ami még a természetet vagy éppen az embereket szolgálja, és hol van az a határ amit átlépve már inkább rombol, mint épít. Ha arra gondolunk, hogy hány faj pusztult már ki a világon, hány faj van veszélyeztetett kategóriában, akkor valamit nem csinálunk jól, mi emberek. A vadászatnak is nagy szerepe van ebben. Addig, amig kedvtelésből lehet állatokat ölni, szórakozás miatt rendeznek vadászatokat, addig nem lehet elmondani, hogy a természet mellé álltunk. Természetesen szükség van vadászokra, vadőrökre. Munkájuk nagyon fontos. Olyanokra van szükség, akiknek ez a szakmájuk ez a hivatásuk. Akik tudják, látják, érzik az egyensúlyt és ott ahol kell beleavatkoznak. De nincs szükség a divatvadászatra. Sportnak nevezni pedig egyszerűen bűn.

Addig, amíg ennek még kiállítást is szervezünk, egy olyan jelszóval, hogy „Egy a természettel…” , legyílkolt, kitömött állatokkal, addig nem mondhatjuk el, hogy mindent megteszünk a természetért és egyek vagyunk vele.

Jól elkanyarodtam a szobortól, de azt gondolom, ezek érdekes dolgok, a sólyom is megért egy kis kitekintőt, hát még a királyunk vagy éppen a vadászat, mint „sport”.

Az alkotó, Tóth Béla, 8 éven át készítette a szobrot, odafigyelve a legapróbb részletekre, olyanra is, hogy milyen jellemzői van a vándorsólymonak, amit Diana a kezében tart.

Mennyi mindent elő lehet varázsolni egy egyszerű, de nagyszerű szobor apropóján.

Sétáljatok arra és jusson eszetekbe, mi mindennek is lehetne ez a szobor az emlékműve…

A másik, sokak kedvenc szobráról, Keresztelő Szent Jánosról szintén itt, a blogban tudtok olvasni: Keresztelő Szent János