Lehet-e jövőnk, ha nem tiszteljük a múltunkat? Tata Esterházy kastély

A Kulturális Örökség Napjai keretein belül meghirdetett program – Tata Esterházy kastély

– melyet eredetileg két időpontban szerettek volna indítani, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel kibővítettek 5-re, hogy senki olyat ne kelljen elutasítani, aki kíváncsi arra, hogy az Esterházy kastélynak honnan indul majd a következő felújítási üteme. Ami majd akkor válik valóságossá természetesen, ha majd a Magyar Közlönyben is megjelenik, hogy megkapták rá az anyagi támogatást.

Pár mondattal üdvözölt mindenkit Pálházy Nándor az intézmény vezetője, aki egy kis lelkesítő beszédet tartott arról, hogy honnan indultak, hova szeretnének eljutni 7 éven belül. Rengeteg ember ideje, munkája, tehetsége, fantáziája kell a kastélyhoz tartozó kiszolgáló épületek és a kiskastély felújításának megvalósításához. És természetesen pénz, pénz és pénz. A ház teljesen digitalizálva van már. Így találkozik a múlt a jelennel. Mi most a múltba pillanthattunk be, a maga realitikus valóságába, nem szépítve, nem drámázva. Bugdácsoltunk fa lépcsőkön, bebújtunk alacsony ajtókon és több helyen csak elemlápával világítva láthattuk hova is lépük. Kalandnak is jó volt ez a program.

Vezetőnk Terplán Zoltán történész, muzeológus volt, aki rengeteg információt megosztott velünk az Esterházy kastély építésének és hasznosításának volt és lehetséges történeteiről. Végig mesélt, hogy ezeket az épületeket mire is használhatták, hogyan is élhettek itt a régi időkben az emberek.Végig érezni lehetett, az elkötelezettséget, a tenniakarást, a hozzáértést Zoltán történetei alapján.Sok érdekes infóval gazdagodtunk. 1945 előtt vendégházként működött az egyik része, cselédségi rész volt a másik felében. 45 után, 20 éven keresztül elmegyógyintézetként működött, majd 30 évig a tatai korházhoz tartozott. Itt kapott helyet például a vérvétel, laboratórium is. Majd 20 év következett, mikor nem volt gazdája az épületnek. Ekkor romlott igazán az állapota. Jól lehetett látni, melyik kor hogyan is bánt az építészeti kincseivel. Jelenleg pár állapotmegóvó megoldást már megtörtént. Folyamatban vannak a festékrétegek feltárása. A legnagyobb gondot az esővíz okozta, ezért is történt már meg a tető rendbetétele.

Meglepően kicsinek találtuk a pince részét. Belegondolva, nem nagy létszámmal lakták a kastélyt akkoriban. Az élelmiszer tárolására így nem kellett nagy gondot fordítani. A gabona és a bor, sör, pezsgő tárolására pedig az Angolkert mellett található Esterházy pezsgőgyárat használták.Megtudhattuk, hogy egy-egy terem felújítása több tízmillió forintba is kerülhet. A feltárástól kezdve a kivitelezésen át a fenntartásáig igen sok pénzbe került és még rengetegbe is fog kerülni.

Rengeteg feltárandó terület, kihasználásra váró lehetőségek

Az épületek alatt csörgedezik egy forrás, amiről a mai napig megoszlanak a vélemények, hogy honnan jön, merre tart. Reméljük, a feltárások alatt fény fog derülni az ilyen apró, de lényeges kérdésekre is. Ezt is hasznosítani szeretnék belső öntözőrendszerhez és a kertben található tó táplálására.Ami még érdekesség volt, hogy vannak olyan megoldások, mint például a rejtett spaletták, amik a mai napig rendesen működnek. Régen talán több időt szántak egy-egy kivitelezésre, voltak igazi mesteremberek.Láthattunk egy öntöttvas kályha gyűlyteményt, mely Majkon volt kiállítva. Jelenleg a kályhák felmérése zajlik, hogy hol készültek, hogyan köthetők a kastélyhoz.

Nagyszerű dolgot hoztak már itt össze, amit folytatni szeretnének a második ütemben. Most bepillanthattunk a színfalak mögé. Megtudhattuk mennyi ember dolgozik azon, hogy a végén egy élvezhető, szerethető, korhű, megmentett múltba tudjunk gyönyörködni. Egy részére már most rácsodálkozhatunk, a másik része még csak tervben van. Reméljük, minden jó ütemben fog haladni majd, hiszen rengeteg szakember dolgozik azon, hogy egyszer majd újra igazi pompájában ragyogjon ez a tatai impozáns épület.

A kastélyról pedig itt tudtok hasznos információkat beszerezni:https://tataikastely.hu/