Egyéb kategória, Tata
A magyarázatra szoruló könyvborító
aug
Szépen fogy a könyv, egyre több visszajelzést kapok arról, hogy mi tetszik benne, mi nem. A mi nem, az még kissé hiányos, eddig egyetlen egy kritikát fogalmaztak meg, mégpedig azt, hogy kicsit sok a grafikai megoldás a fotók kárára. Elhiszem, hogy van, akinek ez így nem annyira jön be. Nincs is ezzel semmi baj. Mint nagyon sok minden, ez is egy szubjektív megítélés kérdése. A könyv összerakásakor szerettem volna valami formabontót, valami olyat, ami nem a szokásos fotó, alatta a szöveg, hogy mit is kell látnunk a képen. Szerettem volna, ha olyan lesz, ami kicsit mai, kicsit fiatalos, ebbe a digitalizált világunkba jobban bele fog illeszkedni. A könyv is a mai Tatát mutatja be, akkor legyen a mai kor divatja szerint is összerakva. Gondoltam én. A visszajelzések igazolnak. Féltem kicsit az idősebb korosztály véleményétől, de nagyon nyitottak voltak rá. Hiába, vagy felzárkózol, vagy lemaradsz…
Így lett a könyvborító is egy kicsit más, – más, mint a megszokott…
Mind a 4 évszakban fotóztam Tatát
Nyaranta sokszor változik a tó vizének a színe. Ez részben a vízben lejátszódó változásoknak, részben a felhők visszatükröződéseinek köszönhetőek. Ilyen zöldnek, csak felülről láthatjuk. Ezektől a légi felvételetől is lett egyedi ez a könyv.
Az ősz a leglátványosabb, legszínesebb évszak, és nem csak Tatán. A könyvbe sok felvétel bekerült ebből az évszakból. Aggostyáni arborétum pl. valami csoda ősszel, felülnézetből. De ugye ez a kis sziget és környezete, az Angolkert sem panaszkodhat, tud színesbe öltözni.
A tél. Ilyenkor már nem a színeké a főszerep, hanem a formáké. Minden sokkal láthatóbb, átlátszobb lesz. Mikor a fotó készült, előtte volt egy kis porcukros havazás, ettől ilyen sejtelmesen téli. Ti is látjátok az integető, kövérkés figurát a fotón? Nagy játékos a természet!
A tavaszt nem mutatom, az nem lett ennyira látványos, alig különbözik a nyáritól. De jövőre újra megpróbálom, hátha játékos kedvében lesz a természet.
Szorul egy kis magyarázatra a borító, úgy érzem. Bár azt mondják a borító legfontosabb egy könyvnél, én annyira nem értek ezzel egyet. Vagyis van az a szitu, mikor igen, a legfontosabb a borító. Pl. akkor, ha beltartalma nem annyira jóra sikeredett. Akkor muszály, hogy a borító adja el a könyvet. De ez meg már egy kis átverés az érdeklődővel szemben. Marketing…
Vissza a Tata könyvre.
Többen megkérdezték már, hogy miért van olyan hatása a borítónak, mintha eltéptük volna, vagy mi az a fehér vonal a borítón.
Több okból is választottam ezt a megjelenítést.
Az egyik fő oka, hogy nem a szokásos épületek közül szerettem volna választani. Persze, tudom, a vár a mi várunk, a legikonikusabb, legnagyobb műemlékünk. De ez a könyv nem művészettörténeti könyv, nincs tele évszámokkal, eseményekkel. Ez egy kíváncsiságot keltő könyv Tata iránt, ez egy Tata jelenkori arcát bemutató könyv, amit majd feltehetően az unokáink is érdeklődve fogják lapozgatni, hogy is nézett ki Tata a 2020-2021-es években.
Ez a könyv a természet szeretetéről, Tata természetközeli arcáról is szól.
A fotón lévő szigeteket mind a négy évszakban lefotóztam drónnal. Nehéz volt választani, melyik kettő legyen megjelenítve. Végül a nyár és az ősz győzött. Teljesen félbevágva nem mutatott sehogy, olyan szokványos megoldás lett volna.
Valami mást kellett találni arra, hogy ezt érdekesen rakjuk össze. Mivel a könyvben többször is szó van a környezetünk megóvásáról, így adta magát az ötlet, a figyelemfelkeltés. Így olyan, mintha ketté lenne tépve egy fáról készült fotó. Mert az a dupla sziget a Cseke-tavon felülnézetből olyan, mintha egy fa lenne oldalnézetből. Mindig mondom, hogy nagy művész a természet! A környezetünket pedig, mint jól tudjuk, elég rendesen tesszük tönkre magunk körül. Mindent lebetonozunk, a kivágott fák helyet nem ültetünk több fát, és lassan bele lehet fulladni az erdőbe eldobott szemetek sokaságába. Jó, tudom, most kissé túloztam, de ha nem hívjuk fel a figyelmet ezekre, mi lesz a vége? Mikor hisszük már el, hogy a bolygónk tüdejét tesszük tönkre a fák kivágásával? Elkalandoztam.
A könyv Tatáról szól. Csak Tatáról, és a környezete szeretetéről. Hiszek abban, hogy nagyban kell gondolkodni, de apró dolgokban (is) cselekedni! Ha minden tatai, Tatát szerető ember egy kicsit tesz a saját környezetéért, már sokkal élhetőbb, szerethetőbb lenne ez a város.
Mindig van hova fejlődni!
Kövess minket a Facebookon, Instán , ott mindig vannak friss fotók, bejegyzések.
