A Kulturális Örökség Napjai keretein belül meghirdetett program – Tata Esterházy kastély

A Lehet-e jövőnk, ha nem tiszteljük a múltunkat? Tata Esterházy kastély bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

Már egy ideje, na jó azóta, hogy megfogalmazódott ötletként a fejemben a könyv, foglalkoztat az is, hogy mi a célom ezzel a könyvvel? A végére ki fog derülni, ígérem.

A minap pedig kaptam egy kis fejmosást. Megkérdezték, miért is kell nekem Tatát népszerűsíteni? Nem vagyunk elegen? Kissé lecs…ve éreztem magam… Persze csak finoman, nem bántón, de felmerült pár gondolat ezzel kapcsolatban.

Mi lehet egy városról szóló könyv célja?

Elsőre az ugrik be a nagy többségnek, hogy több turista jöjjön Tatára. Ez akkor lenne igaz, ha tele lenne szállásajánlatokkal. Ha arról szólna a könyv, hogy milyen csodálatos ez a város (hozzáteszem, hogy az!), akkor talán megkaphatom bírálatként, hogy miért is áradozok róla, miért fényesítem még jobban ezt a várost! Tudtam volna sokkal jobban is áradozni, sokkal szebb arcát megmutatni, telerakni hamis illúziókkal, agyon szaturált fotókkal.  Nincs a Tata könyvben reklám. Nincsenek a Tatakönyvben túlszínezett képek. Van benne valóság és annak a szebbik arca. Ahhoz tudnám hasonlítani, hogy mi sem úgy megyünk ki az utcára, ahogy felkeltünk az ágyból és indulunk is, mert hát ilyen arcunk is van. Én mindig megmosakodok, megfésülködök, néha még egy kis smink is felkerül. Mindenki másképp csinálja, de tuti, hogy legalább megmosakodik. Így voltam ezzel Tatával is. Mert Tata gyönyörű, de őt is ki lehetne még jobban mosdatni, sminkelni.

Elkezdtem kérdezgetni azokat az ismerőseimet, akikkel mostanság találkoztam. Az után érdeklődtem, hogy mi a véleményük arról a tényről, hogy egyre felkapottabb Tata. Egyre több a turista, egyre több a lakópark, kevés-e a parkoló vagy egyáltalán hogyan látja Tatát?

Érdekes, kritikus válaszokat kaptam.

A legtöbben megemlítették, hogy hétvégén már nem lehet élvezni a tatai tó partját. Többek nehezményezték, hogy így sincs elég parkoló már hétközben sem, nemhogy hétvégén. Van, akinek az nem tetszik, hogy vasárnap délután rengeteg szemét marad a turisták után. De volt, aki azt mesélte, hogy az utcájában nehéz a haladás, mivel felépült oda egy lakópark.

Mindben van igazság. Valóban, egy szombat vagy vasárnap délután rengetegen vannak az Öreg-tó partján. Valóban sokszor nincs szabad parkoló annak közelében, ahova menni szeretnénk. És így igaz, sok szemét marad a turisták után… és még sorolhatnám.

De, ha jól belegondolunk, igazából ez a tömeg a tó partjára és azon belül is csak az Öreg-tó keleti oldalára koncentrálódik. Persze az már megint egy más kérdés, hogy miért? Mert ott van szinte minden. A legfinomabb lángos, az elengedhetetlen hekk, a játszótér, a könyvmegálló, a pumpapálya, a strand, az éttermek, a kölcsönzők… és még sorolhatnám, mi minden koncentrálódik arra az egy szakaszra. Biztosan meg van erre a magyarázat, de bármi is az, nehéz vele egyetérteni.

Parkolóval annyira nem állunk rosszul, max. többet kellene gyalogolni. De hát lusták vagyunk mi emberek, mindennek a szájában kell megállni. Pedig Tata igazán nem nagyváros. De, ha két utcát gyalogolni kellene, úristen, nincs egy szabad parkoló sem, #mindmeghalunk, Ott az Interspar parkolója, ami szinte soha sincs tele. Ott is lehet hagyni az autót és elsétálni a tóhoz. A séta pedig egészséges. Persze, tudom az az üzlethez tartozik, de ha jól emlékszem azért lett ekkora területe, hogy a Tatára érkezőknek is legyen hol leparkolniuk. Javítson ki, aki konkrétabban tudja.

Sajnos már elmondhatjuk, hogy az építők parkjában lévő parkoló hétköznapokon is tele van.  Viszont nincs messze tőle a Zöld parkoló. Igaz, a főúton át kell menni a zebrán, de cserébe szinte rögtön a tóparton találjuk magunkat. Ráadásul jobbra a kajakház, Korzó, vár…. balra pedig az Építők parkja és a szabad strand (ami még nem hivatalosan az). Ebben a parkolóban mindig van szabad hely!

A szemét kérdés, pedig tényleg egy szemét egy kérdés! Itt most természetesen csak a strandoló emberek utáni szemétről beszélek. Hétfőre rend szokott lenni. Ezzel kapcsolatban máshol sincs jobb megoldás, minthogy a kihelyezett kukákat rendszeresen ürítik. Azért lehetne ezt a kérdést máshogy is kezelni, de ehhez az emberek hozzáállását kellene megreformálni, ami tudjuk nagyon nem egyszerű. Van pár ország, ahol már nem okoz gondot ez a szemétkérdés. Új-Zélandon pl. nem esznek, isznak az utcán az emberek. Ha pedig piknikeznek, strandolnak, viszik haza magukkal és otthon dobják ki. Mi is termeli a szemetet? Ugye?

Arról meg nem is beszélve, hogy nem kellene mindent a turistákra fogni. Csak végig kellene járni a Tata több pontján elhelyezett szelektív gyűjtőket. Némelyik katasztrófa sújtotta területnek néz ki. Pedig #mitataiak… Ugye, hogy először a saját portálunk körül kellene sepregetni?

A lakóparki kérdés már egy mélyebb elemzést érdemelne.

Valóban sok tömbház épül Tatán. Persze, a mai elnevezése, hogy lakópark, sokkal jobban hangzik. De kérdem én, ki nem szeretne Tatán lakni? Kinek tilthatnánk meg, hogy ide jöjjenek élni, ebbe a csodálatos kisvárosba? Hol húzzuk meg a határt, hogy ennyi volt, Tata betelt? Inkább csak az elhelyezésükkel van baj. Bezsúfolni a közepébe, minél közelebb legyen a belvároshoz… ez itt a fő gond. Más városok is gyarapodnak, fejlődnek, az emberek egyre szívesebben választják a vidéki életformát. De ez nagyon vékony jég… Ezt úgy megoldani, hogy ne más lakók életminőségeinek kárára, a természetre odafigyelve, na ez nem egyszerű feladat. Ehhez már komoly szaktudás, természetszeretet és elköteleződés kellene Tatához, Tata szellemiségéhez, Tata természetközeliségéhez…

Visszatérve a könyv céljára.

Nem, nem a még több turista idecsalogatása volt a célja a Tata könyvnek.

A könyv célja, hogy bemutassa, a tóparton kívül is még mennyi minden található Tatán. Bátran merem állítani, sok tatainak is tudok újat mutatni. 65 helyszín van a könyvben.  Célom volt, hogy úgy mutassam be Tatát, ahogy nem látni a mindennapokban, de mégis a valóság köszönjön vissza ránk. Célom volt, hogy legyen Tatáról egy összefoglaló, egy kompakt könyv, amiben szinte minden benne van. Persze, így is kimaradt pár szobor, épület, de bátran mondhatom, hogy a 231 oldalt sikerült érdekesen, látványosan megtöltenem fotókkal, rövid leírásokkal.

A turista,ha ide jön, ne csak a tó partján sétáljon, hanem fedezze fel Tata egyéb látványosságait is, van bőven belőle.

A rengeteg visszajelzés alapján sikerült! Köszönöm a tatai embereknek, hogy megvették, megveszik a könyvet, végig nézik, – többször is, és visszajelzéseket írnak nekem.

Tata egy kincs, mindenkinek kötelessége vigyáznia rá, tenni érte!

Elüldöztük a vadludakat

Ismét írtak, írnak Tatáról! Elüldöztük a vadludakat! Nem túl jó színben feltüntetve a várost, az [...]

110 Comments

14
jan

Fotókiállítás a Malom és Kacsa Bisztró és Rendezvényházban

Egy igazán színvonalas fotókiállítást ajánlok megtekintésre! Akik szeretik a természetet, azon belül is a madarakat [...]

14 Comments

31
dec

Hamis illúziók Tatáról?

2022.10.12.

Mint szinte mindent, itt ezen az oldalon, a fotózás szemszögéből nézzük meg, hogyan is lehet [...]

16 Comments

Keleti Éva fotókiállítása a tatai várban

A fotókiállítás március 8-ig tekinthető meg! Kezdhetünk a legelején? Természetesen a fotográfia kezdetére gondolok. Ha [...]

25 Comments

23
febr

Tatai vár fotókon. Vár a fotózás!

Ma már mindenki szeret és valamilyen szinten tud is fényképezni. A tatai vár pedig különösen [...]

19 Comments

10
jan

Képlopás – ha a neten találtam, vihetem?

Tegyük kicsit rendbe a fejekben ezt a képlopásos sztorit! Ha a neten találtam, használhatom? NEM! [...]

15 Comments

03
dec

Őszi fotózás – ne told túl

Fotózz ősszel is szépeket! Igazán szép az ősz idén is. Rengetegen fotózzuk, publikáljuk. Ahányan vagyunk, [...]

18 Comments

26
okt

A mértékletes borfogyasztás – Borháló Tata

Hazánk földrajzi elhelyezkedését tekintve szerencsés, ugyanis kiváló szőlőfajtákat lehet ültetni, jó minőségű szőlők teremnek a [...]

15 Comments

04
okt

A #mitataiak bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

Így lett a könyvborító is egy kicsit más, – más, mint a megszokott…

Mind a 4 évszakban fotóztam Tatát

Nyaranta sokszor változik a tó vizének a színe. Ez részben a vízben lejátszódó változásoknak, részben a felhők visszatükröződéseinek köszönhetőek. Ilyen zöldnek, csak felülről láthatjuk. Ezektől a légi felvételetől is lett egyedi ez a könyv.

Az ősz a leglátványosabb, legszínesebb évszak, és nem csak Tatán. A könyvbe sok felvétel bekerült ebből az évszakból. Aggostyáni arborétum pl. valami csoda ősszel, felülnézetből. De ugye ez a kis sziget és környezete, az Angolkert sem panaszkodhat, tud színesbe öltözni.

A tél. Ilyenkor már nem a színeké a főszerep, hanem a formáké. Minden sokkal láthatóbb, átlátszobb lesz. Mikor a fotó készült, előtte volt egy kis porcukros havazás, ettől ilyen sejtelmesen téli. Ti is látjátok az integető, kövérkés figurát a fotón? Nagy játékos a természet!

A tavaszt nem mutatom, az nem lett ennyira látványos, alig különbözik a nyáritól. De jövőre újra megpróbálom, hátha játékos kedvében lesz a természet.

Szorul egy kis magyarázatra a borító, úgy érzem. Bár azt mondják a borító legfontosabb egy könyvnél, én annyira nem értek ezzel egyet. Vagyis van az a szitu, mikor igen, a legfontosabb a borító. Pl. akkor, ha beltartalma nem annyira jóra sikeredett. Akkor muszály, hogy a borító adja el a könyvet. De ez meg már egy kis átverés az érdeklődővel szemben. Marketing…

Vissza a Tata könyvre.

Többen megkérdezték már, hogy miért van olyan hatása a borítónak, mintha eltéptük volna, vagy mi az a fehér vonal a borítón.

Több okból is választottam ezt a megjelenítést.

Az egyik fő oka, hogy nem a szokásos épületek közül szerettem volna választani. Persze, tudom, a vár a mi várunk, a legikonikusabb, legnagyobb műemlékünk. De ez a könyv nem művészettörténeti könyv, nincs tele évszámokkal, eseményekkel. Ez egy kíváncsiságot keltő könyv Tata iránt, ez egy Tata jelenkori arcát bemutató könyv, amit majd feltehetően az unokáink is érdeklődve fogják lapozgatni, hogy is nézett ki Tata a 2020-2021-es években.

Ez a könyv a természet szeretetéről, Tata természetközeli arcáról is szól.

A fotón lévő szigeteket mind a négy évszakban lefotóztam drónnal. Nehéz volt választani, melyik kettő legyen megjelenítve. Végül a nyár és az ősz győzött. Teljesen félbevágva nem mutatott sehogy, olyan szokványos megoldás lett volna.

Valami mást kellett találni arra, hogy ezt érdekesen rakjuk össze. Mivel a könyvben többször is szó van a környezetünk megóvásáról, így adta magát az ötlet, a figyelemfelkeltés. Így olyan, mintha ketté lenne tépve egy fáról készült fotó. Mert az a dupla sziget a Cseke-tavon felülnézetből olyan, mintha egy fa lenne oldalnézetből. Mindig mondom, hogy nagy művész a természet! A környezetünket pedig, mint jól tudjuk, elég rendesen tesszük tönkre magunk körül. Mindent lebetonozunk, a kivágott fák helyet nem ültetünk több fát, és lassan bele lehet fulladni az erdőbe eldobott szemetek sokaságába. Jó, tudom, most kissé túloztam, de ha nem hívjuk fel a figyelmet ezekre, mi lesz a vége? Mikor hisszük már el, hogy a bolygónk tüdejét tesszük tönkre a fák kivágásával? Elkalandoztam.

A könyv Tatáról szól. Csak Tatáról, és a környezete szeretetéről. Hiszek abban, hogy nagyban kell gondolkodni, de apró dolgokban (is) cselekedni! Ha minden tatai, Tatát szerető ember egy kicsit tesz a saját környezetéért, már sokkal élhetőbb, szerethetőbb lenne ez a város.

Mindig van hova fejlődni!

Kövess minket a Facebookon, Instán , ott mindig vannak friss fotók, bejegyzések.

A A magyarázatra szoruló könyvborító bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.