Keleti Éva fotókiállítása a tatai várban

A fotókiállítás március 8-ig tekinthető meg!

Kezdhetünk a legelején?

Természetesen a fotográfia kezdetére gondolok. Ha érdekel a téma, olvass tovább, ha nem, ugord át a kliállítás ajánlóra.

A fotográfia születése

Egy érdekességgel kezdeném!

Tudod, hogy miért nincs levédve a fotográfia, mint szabadalom?

Arago 1839. augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését, majd felajánlotta a kormánynak.

A kormány élt az ajánlattal és évi 6000 frank életjáradékot fizetett Daguerrenek és 4000-et Niépce örökösének.

A felfedezést ugyanezen a napon, 1839. augusztus 19-én a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel.

Ezen a napon a fényképészet kezdő lépését ünnepli a világ.

Egy kis fotós történelmet is hoztam számotokra a fotókiállítás kapcsán.

Az általános műveltséghez jó lenne, ha az is hozzátartozna, hogy honnan, mikor és kitől indult el a fotózás világhódító útjára.

1826-ban vagy 1827-ben készítette ezt a felvételt Josef Nicépce. Még címet is adott neki, „Kilátás a dolgozószobámból”. Camera obscurával (lyukkamera, sötét kamra) készített felvétel. Hinnétek, hogy még ma is lehetne ilyennel fotózni? Mindössze egy sötét dobozra, amin egy tűhegynyi lyuk van, fényérzékeny papírra és előhívó folyadékra lenne szükség

Több, mint 8!!!! óra expozíciós idő alatt készült.

Ezt a fotót pár éve készítette egy vásározó a VZV fesztiválon rólunk. Több, mint fél órát kellett mozdulatlanul ülnünk. Gondolhatod, a tűző napon, megdolgoztunk érte rendesen. De azóta is kedvenc.

Dagerrotipia feltalálásával elérhetővé és kedvelté vált a fotózás. Ezzel az eljárással 10! mp-re csökkentették az expozíciós időt.

Az egyik ilyen híres fotó Petőfi Sándor ábrázolja. Készítője Egressí Gábor színész volt 1844-45 körül.

Majd így szépen változott, fejlődött a fényképezés.

Az első színes képet egy angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben.

1959 került forgalomba az első automata fényképezőgép. Majd 1964-ben először készült olyan fényképezőgép (Pentax), ahol az objektív által rajzolt képet lehetett látni a keresőn keresztül.

A magyarok ebben a témában jeleskedtek.

Petzvál József nevéhez fűződik egy portré objektív elkészítése, Dulovits Jenő készítette el az első szemmagasságú keresővel ellátott tükörreflexes gépet.

A digitális fényképezés 1992-ben kezdődött. Egy ideig az analóg és a digitális egymás mellett haladt, de győzött a digitális technika. Ma már nagyon kevesen használnak analóg gépet, főleg az idősebb művészeknek van türelmük, tehetségük ehhez a technikához.

Keleti Éva munkássága még az analóg technikához kapcsolódik.

Innen indult a fényképezőgépek sikertörténete.

Keleti Éva fotóművész kiállítása látható (március 8-ig) a tatai Kuny Domokos Múzeumban.

Fénypontok

Már a fotókiállítás címe is vitte a gondolatainkat. Ugye, a fényképek is fénypontokból állnak össze és a fotókon szereplő emberek is fénypontjai a színésztársadalomnak.

Érdemes ellátogatni, végig nézni a kiállított fotókat. Igényes válogatás, méltó helyen kiállítva.

A fotós séták keretein belül páran együtt néztük végig a fotókat, elemeztük ki közösen. Kompozícióról, pillanatokról, fénykezelésről beszélgettünk.

A fotóin látszik, amit én is fontosnak érzek, hogy az alanyaival, modelljeivel közvetlen volt a kapcsolata. Hiszem, hogy a szerethető fotókhoz elengedhetetlen, hogy az a személy, akit fotózunk, fesztelen legyen, megbízzon bennünk. Úgy lehet elcsípni azokat a pillanatokat, amikor nyíltan, őszintén néz a kamerában.

Analóg és digitális techika találkozása a papíron

Érdekes volt látni a régebbi fotói (1955-1984) és a mostaniak (1919) közötti különbséget. Ugye régen analóggal fotózott, most már ő is digitálisra váltott.

Főleg portréképeket hozott, ismert emberekről, híres színészekről. A mai, fiatal generációinak már sajnos nem sokat mondanak ezek a nevek, hogy Törőcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Domján Edit, Garas Dezső, Gábor Miklós… Színészóriások.

Keleti Éva szerencsés volt, hogy abban a korban tevékenykedett, mikor még kevesen űzték ezt a szakmát, mikor még volt becsülete a tudatos, igényes fotóknak. Természetesen nehezebb dolga volt, mint most, mikor rengeteget lehet „kattintani”, hogy biztosan megszülessen a legszebb fotó.

A most kiállított fotói a pillanat varázsát hozták számomra. A fotókiállítás legnagyobb értékét abban láttam, ahogy az elkapott pillanatokat megörökítette. Mindig büszke volt arra, hogy modelljeivel közvetelen kapcsolatot ápolt. Ez azt hiszem szépen átjön a fotókon.

Még így is, hogy a nyomtatott fotók lettek lefotózva, látszik a minőségi különbség. Az analóg fotó, melyen Garas Dezső szerepel, hangulata megidézi a régi idők kopott korát. Amin pedig Kulka János portréja látható, már jól érzékelhető a mai kor vívmánya, a részletgazdagság. De az is szemet szúr, hogy Kulka fotója már a mai trend szerint készült, amolyan címlapfotó.

Azoknak ajánlom a fotókiállítást akik szeretnek fényképezni, szeretik a fekete-fehér fotókat és/vagy szerették, szeretik régi nagy színészeinket. Ez a fotókiállítás róluk is szól.