Földtani Természetvédelmi Terület 1958 óta, de ez lehet egy 150 millió éves időutazás is, ha erre jársz.

Egy hely, Tata legmagasabb pontja. 166 méterrel a tengerszint felett található, páratlan kilátással a városra és környékére. A kőbányászatnak köszönhetően látszanak a fehér, csipkézett sziklái.
Vaklaha Tata híres kőfaragó központ volt, melynek emlékét ez a domb és egy ház, a Kőfaragó ház is őrzi.
Ez az a hely, ahova érdemes felsétálni, elcsendesedni, vagy a páratlan naplementében gyönyörködni. Ide járnak a gyógyulni vágyok, előszeretettel pihennek meg a túristák. Van a dombnak egyfajta lecsendesítő, nyugtató hatása.
A történelmi látnivalók mellett egy időutazást is tehetünk a földtörténeti múltban.
Európai viszonylatban is egyedülálló módon mutatja be a földtörténet egyik legizgalmasabb periódusát, a dinoszauruszok korának mindhárom időszakát, a triászt, a jurát és a krétát. Ésszel nehezen felfogható mennyi is az a 250 millió év, amikor elkezdődött a triászi időszak.
Olyan mészkősziklákon lépkedhetünk, ahol egykor sekély óceán húzódott, és ahol most egyszerre 5 műtárgyban is gyönyörködhetünk.
Ez az a hely, amit szinte kötelező felkeresni.

Ha Tatai vagy, nem kell bemutatni a területet, nem kell győzködni, hogy néha látogass ki, élvezd a kilátást, a csendet. Ha látogatóba jössz Tatára, ennek a dombnak szentelj figyelmet. Keresd fel, sétálj itt egy nagyot vagy pihenj meg a Kápolna melletti padok egyikén.

Négy felől is meg tudod közelíteni.

Az egyik a Kálvária utca felől, két ház között lehet felsétálni. Egy kissé emelkedik, de nem okoz különösebb nehézséget. Meg lehet közelíteni a Fazekas utcáról is. Itt szűkösebb lehetőség van a parkolásra, ezt vedd figyelembe. A harmadik lehetőséget csak olyanoknak ajánljuk, akik nem riadnak vissza egy kis szikla mászástól sem. Igaz, erről az oldalról két út is vezet fel korlátok segítségével, de van, hogy magasabbra kell lépni. A sziklák simák, csúszósak, nagyobb figyelmet igényelnek a látogatóktól.

Mikor érdemes ide kilátogatni?

Nyáron, ősszel, télen, tavasszal, reggel délben, este. Egyszóval, bármikor. Mindig tud újat mutatni, mindig van miben gyönyörködni.

 

Fotós tipp:

A kilátót a felkelő nap fényében lehet szépen fotózni, az összes többi háttal van a délelőtti fényeknek. Természetesen, akik szeretik a szép, ellenfényes fotókat vagy éppen a kékórás fotókat, hajnaltól éjszakik tud témát nyújtani ez a festői szépségű hely. A naplementék pedig páratlan képi hatást kölcsönöznek a Kálvária dombnak.

Ha még több fotót szeretnél nézegetni erről a helyről vagy Tatáról, keresd fel a közösségi oldalaink valamelyikét.

Facebook

Instagram

Magánvélemény:

A Kálvária-domb egy igen jelentős átalakuláson ment át a közelmúltban. Írhatnék felújítást is, megújulást is. Érzésem szerint, egyik sem illik rá. Maga a domb egy füves tér volt, aminek a nagyrésze meg is maradt annak. De utakkal tarkították, felszórták, lekövezték. Kijelölték, hogy merre menjünk, pedig nem volt gond az eredeti állapotában sem. Persze, néhol saras volt, de milyen legyen egy természetes hely. Ennek a természetességét vették el az utakkal. Aki idelátogat, azt fogja mondani, hogy szép így. Valóban az. Csak értelmét nem igazán látjuk sokan, mi szükség volt megmutatni, merre is haladjunk az úton. Bár azt hiszem, ez a változó, mostanság a forrongó világ ebbe az irányba tart. Megmondják, hova, merre, meddig…. Túl konkrétan mondják már meg…

Írta: Komondi Ágnes
Fotók: Komondi Ágnes