Akik szeretik a természetet, azon belül is a madarakat és természetesen a gyönyörű fotókat, nem fognak csalódni ezekben a képekben. Érdemes gyerekekkel is felkeresni ezt a kiállítást, hiszen jó alkalom lehet arra, hogy beszélgessetek a természetről, a természet szeretetéről, a madárvilág megóvásáról.

A fotósok szerepe jelentős a természetvédelemben, a természettudományokban. Általuk lehet közelebbről betekinteni a színfalak mögé. Rengeteg hasznos információ birtokába lehet jutni egy-egy fotó megtekintése közben is.

Sok fotókiállítást volt már alkalmam megnézni. Régebben én is sokat pályáztam, több fotóm is felkerült a falra, díjakat nyertem vele. Ezt csak azért fontos megemlítenem, hogy ilyen szemmel néztem rá erre a kiállításra.

A Birdo – Az év madárfotósa magánemberek kezdeményezése.

Nagyszerű ötlet, ami remélhetőleg évről-évre megismétlődik.

Missziójuk: „A Birdo Magyarország kizárólag madarakról szóló fotópályázata, amely amatőr és profi fotósok lencséjén át láttatja a vadvilág tollas teremtményeit.
Hisszük, hogy a fényképek inspirálnak, és cselekvésre ösztönöznek közvetlen környezetünk, valamint bolygónk védelme, megőrzése érdekében.”

A pályázatról érdemes megjegyezni, hogy nem volt nevezési díj és a feltételek sem teljesíthetetlenek voltak, nyitott pályázatnak nevezném. Amit kiemelnék és egyben egy szép „követelmény”, hogy a pályázó az etikus madárfotózás elvét követve készítse el a fotókat.

10 kategóriban láthatunk gyönyörű fotókat

Mind érdekes, figyelemfelkeltő volt. Számomra legkedveltebb kategória a MadArt, ahova a különlegesebb kompozíciójú vagy érdekes technikai megoldással készült fotók kerültek. Ennek a kategóriának a nyertese a Szellemkép címet kapta.

Ez már tényleg profi kategória

Természetfotósok kedvenc témája a madárfotózás. Viszont ez a terület nem a legkönnyebb. Talán a legtöbb türelmet igényli, a fotós felszerelésnek is profinak kell lenni és az sem árt, ha kreatív és profi a fotós is. Természetesen, itt most azokra gondolok, akik pályázatokon indulnak a fotóikkal. Madarakat sokan szeretnek fotózni. A madárfotózás sok mindenre meg tud tanítani. Például türelemre, kitartásra és a természet szeretetére.

A minap egy fotós csoportot vittem a kiállításra és ennél a fotónál többen meg is jegyeztük, hogy ez megrendezett jelenet lehetett, mivel a madár élelme tüskékre volt felszúrva. Még jó, hogy volt a csapatban olyan (Márkus Ferenc), aki kiemelkedően ismeri a madarakat, viselkedésüket, így megtudtuk tőle, hogy maga a madár szúrja fel az általa elfogott bogarát, ha túlkínálat jelentkezik az étlapján.

Tata a fotósok paradicsoma

Sokszor nem is tudjuk elképzelni, hogy egy-egy nagyszerű fotó mögött mennyi munka, türelem, tudás és kreativitás van.

A képek között van egy tatai vonatkozású is. Aliczki Manó: Útban a templomba című alkotása elnyerte Tata város különdíját. Itt is gratulálunk!

Picike kis hiányérzet

Egyetlen egy dolgot hiányoltam csak. A kiállított képek között nem volt egy összefoglaló kiírás olyan információkkal, hogy ki a pályázat kiírója, hány fotós pályázott, hány kép közül kellett választania zsűrinek és természetesen kik voltak a zsűri tagjai. Vagy esetleg a fotósokról egy rövid leírás is érdekes lehetett volna.

Természetesen a weboldalukon (a webcímük szintén nem szerepel a kiállításon), minden hasznos és érdekes információt meg lehet találni.

Hol is van ez?

A fotókiállítást Tatán, a Malom és Kacsa Bisztró és Rendezvényház rendezvénytermében belépődíj nélkül lehet megtekinteni, még január elején. Mindenképpen dicsérendő, hogy teret adott egy ilyen nagyszerű eseménynek. Ne maradjatok le róla, érdemes egy séta alkalmával betérni hozzájuk, hiszen ritkán látni mostanában Tatán ennyire igényes, színvonalas kiállítást

(magánvélemény).

Komondi Ágnes

Tata igazán fotógén város

Ha pedig a városra is kíváncsiak vagytok, a Tata könyvbe 62 helyszín van bemutatva több száz fotón és rövid leírásokon keresztül.

A Fotókiállítás a Malom és Kacsa Bisztró és Rendezvényházban bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.

A fotókiállítás március 8-ig tekinthető meg!

Kezdhetünk a legelején?

Természetesen a fotográfia kezdetére gondolok. Ha érdekel a téma, olvass tovább, ha nem, ugord át a kliállítás ajánlóra.

A fotográfia születése

Egy érdekességgel kezdeném!

Tudod, hogy miért nincs levédve a fotográfia, mint szabadalom?

Arago 1839. augusztus 19-én a Tudományos és Képzőművészeti Akadémia együttes ülésén hihetetlen nemzetközi érdeklődés közepette, a vegyi eljárást részletezve ismertette a dagerrotípia készítését, majd felajánlotta a kormánynak.

A kormány élt az ajánlattal és évi 6000 frank életjáradékot fizetett Daguerrenek és 4000-et Niépce örökösének.

A felfedezést ugyanezen a napon, 1839. augusztus 19-én a világnak ajándékozta, hogy bárki szabadon foglalkozhasson a fényképezéssel.

Ezen a napon a fényképészet kezdő lépését ünnepli a világ.

Egy kis fotós történelmet is hoztam számotokra a fotókiállítás kapcsán.

Az általános műveltséghez jó lenne, ha az is hozzátartozna, hogy honnan, mikor és kitől indult el a fotózás világhódító útjára.

1826-ban vagy 1827-ben készítette ezt a felvételt Josef Nicépce. Még címet is adott neki, „Kilátás a dolgozószobámból”. Camera obscurával (lyukkamera, sötét kamra) készített felvétel. Hinnétek, hogy még ma is lehetne ilyennel fotózni? Mindössze egy sötét dobozra, amin egy tűhegynyi lyuk van, fényérzékeny papírra és előhívó folyadékra lenne szükség

Több, mint 8!!!! óra expozíciós idő alatt készült.

Ezt a fotót pár éve készítette egy vásározó a VZV fesztiválon rólunk. Több, mint fél órát kellett mozdulatlanul ülnünk. Gondolhatod, a tűző napon, megdolgoztunk érte rendesen. De azóta is kedvenc.

Dagerrotipia feltalálásával elérhetővé és kedvelté vált a fotózás. Ezzel az eljárással 10! mp-re csökkentették az expozíciós időt.

Az egyik ilyen híres fotó Petőfi Sándor ábrázolja. Készítője Egressí Gábor színész volt 1844-45 körül.

Majd így szépen változott, fejlődött a fényképezés.

Az első színes képet egy angol fizikus James Clerk Maxwell készítette 1861-ben.

1959 került forgalomba az első automata fényképezőgép. Majd 1964-ben először készült olyan fényképezőgép (Pentax), ahol az objektív által rajzolt képet lehetett látni a keresőn keresztül.

A magyarok ebben a témában jeleskedtek.

Petzvál József nevéhez fűződik egy portré objektív elkészítése, Dulovits Jenő készítette el az első szemmagasságú keresővel ellátott tükörreflexes gépet.

A digitális fényképezés 1992-ben kezdődött. Egy ideig az analóg és a digitális egymás mellett haladt, de győzött a digitális technika. Ma már nagyon kevesen használnak analóg gépet, főleg az idősebb művészeknek van türelmük, tehetségük ehhez a technikához.

Keleti Éva munkássága még az analóg technikához kapcsolódik.

Innen indult a fényképezőgépek sikertörténete.

Keleti Éva fotóművész kiállítása látható (március 8-ig) a tatai Kuny Domokos Múzeumban.

Fénypontok

Már a fotókiállítás címe is vitte a gondolatainkat. Ugye, a fényképek is fénypontokból állnak össze és a fotókon szereplő emberek is fénypontjai a színésztársadalomnak.

Érdemes ellátogatni, végig nézni a kiállított fotókat. Igényes válogatás, méltó helyen kiállítva.

A fotós séták keretein belül páran együtt néztük végig a fotókat, elemeztük ki közösen. Kompozícióról, pillanatokról, fénykezelésről beszélgettünk.

A fotóin látszik, amit én is fontosnak érzek, hogy az alanyaival, modelljeivel közvetlen volt a kapcsolata. Hiszem, hogy a szerethető fotókhoz elengedhetetlen, hogy az a személy, akit fotózunk, fesztelen legyen, megbízzon bennünk. Úgy lehet elcsípni azokat a pillanatokat, amikor nyíltan, őszintén néz a kamerában.

Analóg és digitális techika találkozása a papíron

Érdekes volt látni a régebbi fotói (1955-1984) és a mostaniak (1919) közötti különbséget. Ugye régen analóggal fotózott, most már ő is digitálisra váltott.

Főleg portréképeket hozott, ismert emberekről, híres színészekről. A mai, fiatal generációinak már sajnos nem sokat mondanak ezek a nevek, hogy Törőcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Domján Edit, Garas Dezső, Gábor Miklós… Színészóriások.

Keleti Éva szerencsés volt, hogy abban a korban tevékenykedett, mikor még kevesen űzték ezt a szakmát, mikor még volt becsülete a tudatos, igényes fotóknak. Természetesen nehezebb dolga volt, mint most, mikor rengeteget lehet „kattintani”, hogy biztosan megszülessen a legszebb fotó.

A most kiállított fotói a pillanat varázsát hozták számomra. A fotókiállítás legnagyobb értékét abban láttam, ahogy az elkapott pillanatokat megörökítette. Mindig büszke volt arra, hogy modelljeivel közvetelen kapcsolatot ápolt. Ez azt hiszem szépen átjön a fotókon.

Még így is, hogy a nyomtatott fotók lettek lefotózva, látszik a minőségi különbség. Az analóg fotó, melyen Garas Dezső szerepel, hangulata megidézi a régi idők kopott korát. Amin pedig Kulka János portréja látható, már jól érzékelhető a mai kor vívmánya, a részletgazdagság. De az is szemet szúr, hogy Kulka fotója már a mai trend szerint készült, amolyan címlapfotó.

Azoknak ajánlom a fotókiállítást akik szeretnek fényképezni, szeretik a fekete-fehér fotókat és/vagy szerették, szeretik régi nagy színészeinket. Ez a fotókiállítás róluk is szól.

A Keleti Éva fotókiállítása a tatai várban bejegyzés először tatakonyv.hu-én jelent meg.